Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

a ritmusos ének a sima dallamnál. Erre mutat az, hogy a Kálmán király alatt tartott esztergomi nemzeti zsinaton máiki kellett mondani : „Nihil cantetur in ecclesia, nisi quod fuerit in synodo collaudatum." Ezek az eltiltott énekek pedig alig lehettek mások, mint az egyházi hivatalos szöveg mellett fenmaradt régi latin, vagy újonnan keletkezett, nemzeti dallamainkat hordozó magyar himnuszok és népénekek. Az ily zsinati határozatok azonban ki nem irthatták a templomokból a nép által kedvelt énekeket. Sőt ezeket a karok is fölvették. Ezt bizonyítja Mátyás király idejéből Vulturani Péternek a pápához írott levele, melyben nagy dicsérettel emlékezik meg a Budán hallott miséről, azt írva, hogy a király „missam juxta suorum gloriosos mores cantari fecit". Érdekes adatunk ez azért is, hogy a római egyház követe előtt az energikus nemzeti király nemcsak hogy nem félt a tilos magyar sajátságokat bemutatni, hanem azokért még dicséret is illette. Nemcsak könyvtára, hanem kórusa is híres volt. Nagy ünnepek alkalmával sokan keresték meg templomát, hogy a kar szép énekeiben gyönyörködjenek. Az utána következett nagy nemzeti visszaesés elsöpörte az ő nagyszabású reformjait. Sem a magyar agendából sem az ő híres énekeiből írott emlékeink nem maradtak. A zene fejlesztésére azonban még Mátyás utódai is gondot fordítottak. Ulászló évenként 200 aranyat költött zenészeire és énekeseire ; Lajos király karmestere pedig Stolzer Tamás volt, a német zeneköltészet elsőrangú művésze, a ki choráljairól nagyon nevezetes. A selmeczi születésű Monetarius István pedig, mint zeneíró, egy elméleti könyvével állott elő 1513-ban.

1 A kódexeinkben található énekmaradványok legnagyobbrészt a XVI. század első éveiből valók. Eredetük szerint három csoportba oszthatók : I. latinból átültetett himnuszok, II. magyar származású énekek, III. zsoltárfordítások. 1 Bartalus : Magyarok zenéje. Egyetértés, 1884. I.