Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)
I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 6. §. A magyar keresztyénség szertartásai a reformáczió előtt
ab anno Christi MXVI. usque ad annum MDCCXV." czimen. Első rész 1 —162 old. Második 1—488 old. A nemzeti és tartományi zsinatok a külső viszonyokat szabályozták. Keretet készítettek a liturgia számára, a melynek megállapítását Nyugaton már Nagy Gergely pápa elvégezte. A szertartások tartalmát meg nem változtathatták. Formáját is megtartották. Ezek a római kúria őrizete alatt igen kevés változást szenvedtek, a mi rendesen abból állott, hogy a szükség kényszerítő hatalma alatt, a liturgia latin nyelve helyett, egyes elemeknél a magyar vétetett használatba. 6. §. A magyar keresztyénség szertartásai a reformáczió előtt. A római egyházban a liturgia — szűkebb értelme szerint — azokat a formulákat jelenti, a melyek szerint a szent miseáldozat szolgáltatik ki. A liturgia — ilyen értelme mellett — csak a keleti és nyugati egyházban található. A keleti liturgia főbb formái : I. A jeruzsálemi egyház, vagy Jakab apostol liturgiája. Ez a legismertebb keleti liturgiák alapja. Avatatlanok és hivők liturgiájára oszlik. Az apostoli konstitucziókban foglalt és római Sz. Kelemennek tulajdonított liturgia, a mely minden későbbi liturgiának alapjául szolgált. II. Az alexandriai egyház liturgiája. Szt. Márknak tulajdonítjuk. Görögül így is nevezik. Kapcsolatban van vele a koptok és abessziniaiak liturgiája. III. A konstantinápolyi egyház váltogatva használta Szt. Vazul és Aranyszájú Szt, János liturgiáját. Mind a kettő Jakabén épült. Aranyszájú Szt. Jánosé rövidebb és használtabb. A magyarországi gör. katholikusok is ezt óhajtják magyar nyelven elfogadtatni. Ezt ültette be Method és Cyrill sok változtatás után Szerbiába, Bolgárországba és Oroszországba. Az örmények liturgiája is ebből keletkezett a IY. században. A nyugati egyházhoz tartoznak :