Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 5. §. A nemzeti és tartományi zsinatokon az istentiszteletre vonatkozó intézkedései

kevesbítik a keresztyén magzatok számát".

1 Ha túlzott is Ottokár vádja, ínég is több olyan jelenségre mutat, a melynek a honi állapotokból kifolyólag okvetlenül elő kellett állni. A karddal ültetett keresztyénségnek sok tusán kellett keresztülmenni, de a szíveket nem tudta meggyőzni mindaddig, a míg a legalkalmasabb fegyvert, az Isten igéjét forgatni meg nem tanulta. Nemzetünk nagy stilyedésének. az általános elégedetlenségnek és panasznak, a különböző reformátori mozgalmak gyors terjedésének oka ebben rejlett. Nagy históriai tanulság szól belőle, hogy a vallási és lelkiismereti kényszer, ha kifelé jó védelemnek látszik is, befelé feltartóztathatatlanul a züllés és pusztulás felé visz. Magyarország királyai azonban ezt a tanulságot még az újkor, sőt a legújabb kor történetében sem tudták, vagy talán nem is akarták felismerni. 5. §. A nemzeti és tartományi zsinatoknak az istentiszteletre vonatkozó intézkedései. István király törvényei az újabb nemzedékek előtt a nemzeti zsinatok határozataiban újultak meg. László király elnöklete alatt 1092 június 13-án Szabolcs városában az ország valamennyi főpapjai, apátjai, főurai, a papság és a nép jelenlétében tartott zsinaton több tárgyunkat érintő határozatot hoztak. Köztük a vasárnapok és ünnepek megülése tekintetében igen szigorú szabályokat alkottak. Rendeltetett ugyanis, hogy a ki ily napokon a plébánia templomába nem megy, veréssel lakoljon. Ha a plébánia temploma oly messze van a községektől, hogy mindnyájan meg nem jelenhetnek, valamennyiért legalább is egy jelenjen meg, három kenyeret és gyertyát hozván magával a templom számára. Ezeknek megengedték, hogy bottal jelenhettek meg a templomban. Valószínűleg azért, hogy az istentisztelet alatt, ülőpadok hiányában, erre támaszkodva, könnyebben állottak. Ünnep- és vasárnapon a vadászat tilos volt, az ebek és ló elvesztésének büntetése alatt ; a lovat 1 Beöthy Zsolt: Magy. Irodtört. 47. old.