Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 4. §. A keresztyénség elterjedése Magyarországon

Istent ilyen messzetávolból mások közbenjárásával találja meg, nem lehetett egészen a szívek birtokává. A pompakedvelő sze­meknek tetszettek a szép czeremóniák. Megragadhatott néhány lelket a keresztyénségnek soha el nem rejthető és el nem ferdít­hető isteni ereje is, de hogy az a mély erkölcsi tartalom, a mely a tömegeket csak úgy, mint az egyeseket Isten gyermekeivé változtatja, az a mély erkölcsi tartalom nem volt egyebütt érez­hető, csak néhány kiváló lélekben, a kiket azután a nyugoti egyház sietett is szentjei közé sorozni: az egészen bizonyos. A szentek és az ördögök e kor hitében a főszerepet viselték; a szentektől jött minden segitság; az ördögök voltak minden veszedelemnek okai. Maga István király is sokat tett a szentek tiszteletének terjesztésére, abban a hitben, hogy minél több szent pártfogolja népét és országát, annál inkább fog az erősödni. Kétségtelen, hogy nálunk is, mint minden más népnél, a pogány vallásnak több szokása, a pogány hiedelmek és áldo­zatok bizonyos mértékben hatással voltak a befogadott keresz­tyénségre és ennek szertartásaira, de arra vonatkozólag semmi adatunk nincs, hogy ezt be is bizonyíthatnánk. Általában szegény e korszak eleje a vallásos életre tartozó adatokat illetőleg, de különösen azokban, a melyek a szertartásokra vonatkoznak. A pogány lázadások azt mutatják, hogy a keresztyén­séggel együtt behozott idegenek garázdálkodásával és hatal­maskodásával szemben nem érezték a keresztyénségnek áldá­sait eléggé arra, hogy amazok elűzését a keresztyénség kiirtása nélkül óhajtották volna teljesíteni. Mindegyik idegen volt még nekik, az emberek is, a vallás is. Erre mutat az, hogy a Vatha­féle lázadások jelszavai és harczkiáltásai között ilyenek talál­hatók : „Engedtessék meg az egész népnek ritu paganorum élni, ... az egyházakat lerontani, püspököket és papokat meg­ölni. A tizedszedő felkonczoltassék, a Collecta, valamint Péter­nek emléke is veszszen ki németjeivel és latinjaival együtt''. 1 Valamennyi között, a kik a régi vallás visszaállításától várták a nemzet boldogulását, első volt Vatha, a ki fejét pogány szokás szerint lenyiratá, kit aztán mindnyájan követének, bál­1 Beöthy Zsolt: Magy. írod. Tört. 45. old.

Next

/
Thumbnails
Contents