Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 4. §. A keresztyénség elterjedése Magyarországon

nyaiknak áldozának, lóhúst evének s minden rossz és iszonyatos dolgokat kezdének cselekedni.

1 így mondja ezt el Gellért életírója. Mindenesetre jellemző a pogány gondolkozásra és a gyenge keresztyénségre a felhozott nagy változás. De jellemző az áldozatul esett Gellért püspökre és az ő keresztyén népére is az, mit a legenda mond el az ő temetéséről. A csanádi papok nem tudtak megegyezni, hogy hova temessék Gellért tetemeit. A kanonokok előbb a székesegyházba vitték, de itt semmiképen sem tudták letenni, kénytelenek voltak azt a monostorba vinni. Itt azonban akkora volt a nép sokasága, hogy még az isteni szolgálatot sem tudták tőlük elvégezni, míg a templomból a népet torra nem hívták. Ekkor aztán megritkult a sokaság, a testet zárt ajtó mellett sírba tették, melléje rakván azon ruhát is, a melyben megöletett, a teveszőrből készült köpönyegét, azon követ, melylyel feje szétzúzatott, a vezeklő övet és ostort, melylyel magát életében ostorozta. 2 A keresztyén külsőségekkel szemben a visszahatás is első sorban Yatha hajának levágásával kezdődik. A lázadók minden idegent fenyegetnek, a mikor a pogányság visszaállítása mellett síkra szállnak. A nép nagyszámmal sereglik egy temetési látványosságra, de a torrahívás már megritkítja soraikat. Gellérttel együtt — magyar szokás szerint — eltemetik ruháit és megszokott tárgyait. A szent életű püspöknek vezeklő öve és ostora van. Látva e tényeket nem csodálkozhatunk felette, hogy a keleti derült életfelfogással bíró őseink, a mikor a keresztyénség legelőkelőbb főpapjainál vezeklő övet és önostorozást találtak : akkor nem nagy örömmel, csak kényszer alatt és csak távolról kivánták látni az új vallás térfoglalásait. Yatha fia meg is kísérelte újból a keresztyénség elleni lázadást, de szerencsétlen vállalkozása csúfos kudarczczal végződött, a mi aztán Béla királyt és utódait nemes és erélyes intézkedések tételére bírta, A pogánysággal szemben pedig a keresztyénség végleges győzelme Magyarországon kivívatott. 1 Horváth István : A ker. I. százada M. 338. 3 Endlicher: Vita S. Gerardi 230. Horváth Istvánnál 349.