Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 4. §. A keresztyénség elterjedése Magyarországon

hogy a magyar nyelv az idegenek által vezetett istentiszteletben mint alkalmaztatott. Általában a térítés egész menetéről és lefolyásáról, a fiatal egyház berendezéséről igen kevés tudósítás maradt. Csak egy kútfő áll rendelkezésünkre, Szt. Gellért életírása. Ebből tudjuk, hogy az első térítők csaknem mindnyájan Benedek-rendi szerzetesek voltak. István király atyailag gondoskodott róluk. Törvénye szerint minden tíz község köteles volt építeni egy templomot s azt két telekkel, ugyanannyi Ereklyetartó-szekrény a Nemzeti Múzeumban. szolgával, egy pár lóval, hat ökörrel, két teliénnel s harmincz drb. apró marhával ellátni ; az egyházi szerek s ruhák beszerzéséről a király, a lelkész behelyezéséről s az egyházi könyvekről a püspök gondoskodott. Az így felszerelt egyház parochialis templomnak, plébániának, lelkésze plebánusnak neveztetett. Egyedül ezeket a templomokat látták csak el keresztelő kutakkal, s csak ezekben volt szabad a rendes lelkésznek keresztelni. A kisebb templomok és kápolnák csak a segédek szolgálatával látattak el. A székesegyházakban minden rendű