Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 4. §. A keresztyénség elterjedése Magyarországon

papok nagyobb számmal voltak, ezekből keletkeztek a káptalanok (canonicns papok gyülekezete). Ezek az úgynevezett királyi monostorokban laktak. Szt Gellért szigorú szerzetesi fegyelemben tartotta őket. „Szokása volt -— mondja életírása — e szent férfiúnak, egy kanonokjának sem engedni meg, hogy a helységben künn háljon, kivéve azokat, a kiket útra küldött. A többiek mindnyájan egy házban laknak vala, s ha közülük valaki a reggeli imádságok- és zsolozsmákról elmaradt, aznapi járandóságától is megfosztatott. A gyanús házakba sem engedé őket magánosan járni, azt mondván nekik : hogy ilyeneket cselekedve, az egy tonsurán kívül miben különböznétek a világiaktól." A papok között nálunk is lassan meghonosult a nősülés. Hiábavalók voltak a szigorú pápai tilalmak, a szomszédos Németország példája ragadós volt. Az a nő is, a kit Szt László a legenda szerint megszabadított a rabló kuntól, a nagyváradi püspök leánya volt. Már csak az is, hogy ez hireszteltethetett, azt mutatja, hogy utóbb nálunk is voltak nős papok s püspökök. Erkölcsi tekintetben Magyarországpapjai jóval fölötte állottak az akkori idők külföldi papjainak. Érthető is, mert a térítői buzgóság a komolyabb elemet vezette hazánkba. István a keresztyénséget tekintette az ország megszilárdítására a legalkalmasabb tényezőnek és azért az országos törvények közé olyan intézkedéseket is bevitt, a melyek egyébként az egyházi élet körébe tartoznak. De hogy az új vallás intézményeit biztosítsa, ezeket a királyi hatalom védelme alá helyezi. „Ha valaki — mondja törvénye — a kevélységtől elragadtatva az Isten házát megveti, s az Istennek szentelt s az ő tisztelete végett a királyi jog oltalma alá helyezett birtokokat megsérti, mint az Isten házának megtámadója s fertőztetője kiközösíttessék .... Ha valamely pap, vagy ispán, vagy bármely hűséges egyén valakit vasárnap dolgozni lát, a munkától űzze el ; a ki ökrökkel dolgozik, ökrét veszítse s ez a lakosok eledeléül vágassék le. A ki lovakkal dolgozik, lovát veszítse, melyet azonban gazdája ökörrel válthat meg ; ez pedig, mint mondatott, étkül szolgáljon. A ki más eszközökkel dolgozik, ezeket s ruházatát veszítse, melyeket csak bőrével