Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 41. §. A házasságkötés

A herczegszölösi kánonok a házasság körüli visszaéléseket tárgyalva a 31—35. czikkekben elrendelik, hogy mindenek élióra és józanon esküssenek és esküdjenek. Senki egyenetlen személyeket idővel, még fejedelemtől való féltében is össze ne ésküttessen. Ha pedig különben cselekszik, tisztit elveszti. Továbbá azt akarjuk, hogy a tanítók Istennek könyvéből és a természet törvényéből tegyenek ítéletet a házasságnak dolgairól, nem a pápa decretomából. Miért, hogy a titkon és alattomban való mennyegző szörzésből és kézfogásból, sok gonoszságok, visszavonások, gyakorta vérontások is támadnak : ez okáért azt akarjuk, hogy senki titkon mennyegzőt ne szerezzen, avagy kezet ne fogjon, hanem ezek tisztességbeli emberek előtt legyenek, lia mindenkor a tanító ott nem lehetne is. A mennyegző szerzők is pedig jól meglássák, kiket szerzenek össze, és ha valami kétséges dolog volna benne, addig meg ne szörzzék, míg a tanítónak hírré nem adják. Az asszonynépeknek is a mennyegzőszerzést meg nem engedjük. A mely személyek immár kezet fogtanak, lia azután egyik a másikat megutálnája, addig őket össze senki ne esküttesse, míg meg nem békélnek. Ha pedig egymástul való elszakadásuknak igaz oka leend, mint hogy ha szintén megesküttenek volna is, egymástól elválhatnak. így a ki ok nélkül el akar az ő jegyesétől válni és semmiképpen szót nem fogad, sem pedig békességet nem akar, kötélben marad, a másik pedig szabad ember leszen. Ugyancsak az egyenlőtlen házasságnak akarják eleit venni a felső-magyarországi czikkek, kimondván : minthogy az egyenlőtlen házasságból igen gyakran terhes viszályok, perek és nyilvános botrányok származnak, midőn a vén banyák és részeges asszonyok hasuk kedvéért, csakhogy annál kényelmesebben élhessenek, hozzájuk nem illő személyeket kényszerítenek a velők egybekelésre : igyekezniük kell a lelkészeknek a magok polgártársaikkal, hogy minden városban és faluban biztos és tisztességes személyek állíttassanak, mint házasságrendezők -— násznagyok — kiknek vezérletök alatt alkalmas és összeillő egyének köttessenek össze. E czikkek a lelkészek