Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

gyermeki hitnek és rendületlen bizodalomnak nemes megnyilatkozása. 4. Miatyánk. 5. Intés. Bánatos szivetekben legyen öröm is, mert a Jézus megfizetett értünk és győzedelmet vett a mi bűnünkön, ördögünkön, halálunkon. A ti nevetekben való hitetekről tegyetek vallást. 6. Kérdések. a) Hiszitek-e, hogy az Úr Krisztusnak teste ti érettetek adatott halálra ? b) Hiszitek-e, hogy az Úr Krisztus vére a keresztfán a ti bűnötök megtisztítására és annak bocsánatjáért ontatott ki? c) Hiszitek-e, hogy az Atya Isten az ő szent Fiának egyszer való áldozatjáért megbocsátotta és megbocsátja a ti bűnötöket ? A kérdésekre egyszerűen „ hiszem"-mel felelt a gyülekezet. E felelet után buzdító szavak következtek, mígnem így szólt a lelkipásztor : „Jöjjetek elő azért mind renddel. Először a férfiak, azután az asszonyok. És mind végig megvárjátok egymást, több szép tanúságnak és hálaadásnak okáért. 7. Szolgáltatása az Úrvacsorának. Mikor a lelkipásztor nyújtja az Úr kenyerét és az Úr testét, mondja ezt : Emlékezzél a Krisztusnak éretted való haláláról ! Midőn eszi, ezt mondja : A mi Urunk Jézus Krisztusnak szent teste, mely te éretted halálra adatott, erősítsen meg tégedet a te hitedben, hogy az által mindörökké élhess ! Mikor az italt szolgáltatja, ezt mondja : Emlékezzél a Krisztusnak éretted való vére kiontásáról ! Midőn iszsza, ezt mondja : A mi Urunk Jézus Krisztusnak szent vére, mely a te bűnödért kiontatott, erősítsen meg tégedet az igaz hitben, hogy az által mindörökké élhess ! 8. Utolsó intés. Erőteljes megrázó beszéd. „ A mint ő mindnyá-