Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

Mikor osztogatod, a férfiak egyféle álljanak. Azok jöjjenek egyenkint renddel elő, a kényért az asztalról darabonként osztogasd, kezébe adjad a kényért annak, a ki kommunikál. A pohárt is úgy, s azt mond mikor a kényért adod : emlékezzél Krisztus haláláról ; mikor a bort : emlékezzél a Krisztus vére kiontásáról. Hogy elvégezed, áld meg őket : Ábrahám, Isák, Jákob Istene, a ki a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent atyja, megáldjon titeket és az ő szent lelkével lakozzon bennetek s a mely jóknak pecsétes levelét néktek adta, a jószágot is adja, és tartson meg az ő jószágiba : testi lelki veszedelemtől megoltalmazzon. Ámen. Bornemisza szerint az oldozás és kötözés végeztével a lelkipásztor így szólt gyülekezetéhez : Immár járuljatok az Úrnak asztalához, a ti gyenge hiteteknek erősítésére és idvességteknek megpecsétlésére. Kire legyen segítség ő szent felségének Lelke. De mentül előbb halljátok meg az igéket, a melyekkel a mi Urunk Jézus Krisztus szerzé az ő mennyei szent ételétitalát. 1. A szereztetési ige I. Kor. XI: 23 s köv. 2. Tanúság. a) Ez igék először arra tanítanak, hogy ez ételt, italt, ő maga az Úr Jézus szerzette, azért hívjuk Úrvacsora]ának. b) Másodszor, hogy az éjjel szerzette, a melyen Júdás által elárultatott és megfogattatott, és halálra vitetett és akkor ugyan Testamentomul hagyta minden híveinek. c) Harmadszor arra tanítnak ez igék : Hogy itt kétféle étel, ital adatik, külső és belső, külső a kenyér és bor, belső az Úrnak teste és vére, melyeket a mi bűneinkért szenvedett, d) Negyedszer, hogy ezt az ő halálának emlékezetére együk és igyuk. E tanúságok rövid fejtegetése után jön a könyörgés által való készülés. 3. Imádság. Bornemisza szokásától eltérvén, itt hosszabb imádságot nyújt híveinek, a mely valóságos készület, a keresztyén lélek igaz és őszinte bűnbánatához méltó egyszerű szavakkal ; a