Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

veszszük be, hacsak az oly országokban nem, a hol bort semmiképpen nem lehet kapni. A betegekkel egyedül nem részesülünk, mivel az apostol azt kivánja, hogy a gyülekezetben vegyük az Úrvacsorát. A betegek köré is gyülekezet alakuljon. A betegeket meglátogatjuk, vigasztaljuk, oktatjuk. Az Urvacsoráról való balga kérdéseket : hiszed-e, hogy a kenyér lényegesen test? hiszed-e, hogy a kenyér alatt a kenyérrel valósággal adatik neked a Krisztus teste? elhagyjuk; hanem megkérdezzük: mit veszen, miért veszi azt? vájjon hiszi-e, hogy a Szent Lélek kezéből úgy veszi hittel igéretileg a jegyeztetett dolgokat, a mint az egyházszolgák kezéből szájával veszi a jegyeket? Az Úrvacsora kenyerét illetőleg az 1567. évben tartott debreczeni zsinat magyar szövegű hitvallásában találunk megállapodást. „A vacsora közönséges a híveknek, egyesülést példáz ; hát közkenyérrel kell osztani. Mert noha Krisztus a húsvéti bárányt hamuba sült pogácsával ette, de az Úrvacsorában azután kenyeret mond. Valahol valaminemű kenyérrel élnek, csak magból legyen, akár zab, köles, árpa, rozs, búza mind szabad. A pogácsát, hamuba sültet az írás megengedi a gyengéknek a keresztyéni szabadságért és épületért. De a pápaátkozott ostyáját tiltja." Az előbbivel egy évben és egy zsinatból kelt debreczeni nagyobb czikkek az Úrvacsora kiszolgáltatásának egész rendjét adják. Első a beszéd, a melyben a kettős vacsoráról értekezik a lelkipásztor: 1. a lelki; 2. a külső vacsora. Ez utóbbi ismét három részre oszlik : a) mi a külső vacsora ; b) mit jelent ; c) miképpen kell vell élni. Miután a beszédet elvégzi a lelkipásztor, könyörögjön és a kenyeret könyörgés után kezébe véve, a Krisztus és az apostolok példája szerint mondja el az igék alakját (a szereztetés igéit, melyek az Úrvacsora alakjához tartoznak) és aztán a kenyeret és poharat oszsza ki ugyanaz a lelkipásztor : és az osztás közben tehet fel kegyes kérdéseket, oktathatja a népet. Az osztás végeztével imádkozzék és úgy bocsássa el a népet. A szikszói zsinat 1568-ban elrendeli, hogy az Úrvacsoráját a közönséges, vagy a Szentírásban megerősített kovász-