Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

talan kenyérrel kell kiszolgáltatni, a pápista ostyát pedig visszaveti, mert ez fődolog a bálványozó misében. A herczegszölösi kánonok is kimondják : Kivánjuk az Úrnak nevével, mind férfiaktul, mind asszonyi állatoktul, valakik arra valók lesznek, hogy az Úrnak vacsorájához gyakorta járuljanak és azt el ne mulassák. A tanítók pedig először azt a népnek megjelentsék, hogy minden idején magát hozzá készítse. (?8.) Miért hogy az egymással való haragtartás és gyűlölség igen ellene vagyon mind az Istennek, mind az ő szerzésének, az ő szent vacsorájának : ezokáért a haragosakat és az egymással való gyülölködőket a prédikátor az Úrasztalához ne bocsássa mindaddig is, míg egymással meg nem békélnek. Erre pedig a tanítónak gondjának kell lenni. (39.) Miért hogy az Evangélisták, mind pedig a szent Pál azt mondják, hogy a Krisztus a végvacsorán kényért vett kezében, azt adta tanítványinak mind a borral egyetemben : ezokáért mi is az ő vacsoráját nem a pápa ostyájával, hanem a kenyérrel és borral akarjuk kiszolgáltatni. (40.) Ezt is a tanítóktól megkívánjuk, hogy az Úrvacsorájának osztogatása korán a keresztyének előtt szent intéseket és tanításokat tegyenek, még pedig mennél nyilvábban lehet, hogy az Úrvacsorájáról való tudományt sok kerengő és homályos beszédekkel meg ne homályosítsák. Erre is gondot viseljenek, hogy meglássák, kiket kelljen oda bocsátani. Mert ha olyakat bocsátanak, a kiket méltán elűzhetnének, nem különben vétkeznek, mintha az Úrnak testét az ebeknek és disznóknak hánynák. (41.) A kik semmiképpen nem akarnak élni az Úrvacsorájával, azokat először a tanító megintse, és ha meg nem jobbulnak, a keresztyének közül kitiltassanak. (42.) Az apró gyermekeket, kik sem meg nem tudják magukat próbálni, sem az Úrnak teste között és egyéb külső étel között választást nem tudnak tenni, az Úrasztalához nem bocsátjuk. (43.) A Reczés-féle sopronmegyei kánonok azt akarják, hogy az Úrvacsorájának sakramentornát tiszta és közönséges helyen