Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

a kenyérben, a kenyér alatt, hanem az ígéret által az ígéretben. A kiszolgáltatás eszközeiről pedig azt mondja, hogy az írás ivóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa, akár arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből és bármiféle érczből készültek, elfogadunk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt. Krisztus mind a két jegyet adta az apostoloknak. Tehát, igaztalanul vonják meg az áldozó papok az egyik jegyet, t. i. a bort. A régi zsinatok maga Ágoston, Chrysostomus, Cyprian a Pál példájára I Kor. 11., 16. azt parancsolják, hogy Űrnapokon éljünk az Úrvacsorával, mert az apostolok az Űrnapokon éltek vele. Az Úrvacsorát a Krisztus rendelése szerint osztjuk minden vasárnap, előrebocsátott beszéd s intés után, a melyben tárgyaljuk, hogy mi az Úrvacsora, miért veszik azt, miképpen veszik, kiknek használ, kiknek kell járulni az Úrvacsorához ? Ezt elvégezvén imádkozunk, a közhitvallást gyakran elmondjuk, gyakran elhagyjuk. A részesülőkhöz kegyes kérdéseket intézünk, a melyekkel azokat tanítjuk. A míveletlenebbeket megvizsgáljuk, és a méltatlan ebeket, disznókat visszavetjük. Azoknak a gyermekeknek pedig, a kik az Úrvacsora értelmét és hasznát nem tudják, és más olyanoknak, a kik vizsgát tenni és magukat megpróbálni nem képesek, az ÚrVacsoráját fel nem adjuk. A bűnben élőknek, felebarátjukra haragvó, még ki nem békülteknek, kiközösítettéknek ki nem szolgáltatjuk. A nyilvánosan és magánlag részesülőket, ha kívánják, hogy magánosan oktassuk, oktatjuk, vigasztaljuk, nyilvánosan feloldozzuk, sőt magánosan is, ha a magánfeloldoztatást kérik, azt a Krisztus példája és nem a pápista, szokás szerint teljesítjük. Elmondva a vacsora igéit, adjuk a megtört kovászos vagy kovásztalan kenyeret és magunk is veszsziik, midőn lehet. Azután adjuk a poharat a borral. A bornemiszáknak sem adjuk csupán az egyik jegyet, hanem ha nincsenek megelégedve a lelki evéssel és a jegyeket is kivánják, helyettesítjük a borral élést. A víz és életből készült sör használatát nem