Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 38. §. Agendás könyveink

prédikácziókat, magyarázatokat, mert látjuk országunkban az oskolák, tanítók megfogyását, és a község háladatlanságát. A kinek többet adtak, többet vigyen az Úr temploma építésére, én tőlem legyen elég az Úrnak". Harmadik agendás könyv volna a Tóth Mihálynál említett: Huszár Gál-féle énekeskönyv. Ezt azonban nem láthattam. Sem az erdélyi múzeum csonka, sem az eperjesi kollégium ép példányát, de úgy sejtem, hogy ez inkább graduai, mint agenda. Negyedik agendás könyv: Bornemisza Péter-nek 1577-ben Szempten megjelent „Négy könyvetske a keresztyeni Hitnec Tudományáról" czímű könyve, a melynek 111. részében az predikatoroknac rövid tanúságokra irva, szól a gyónás, az úrvacsora kiszolgáltatása ; a házasságkötés, a keresztyéni mosogatás módjáról és a betegek vigasztalásáról. Az ötödik agendát Beythe István adta ki Németujváron 1582-ben: „Miképpen a koroztyéni gyeuleközetben az köröztségöt, Vr vacsorájat, hazasok eskottetéset, oldozatot, gyontást, etc. Zolgaitassanak az egy házi taijtok, arról iratot könyvechke". Egyetlen példányát a marosvásárhelyi ref. collegiumtól a nemzeti múzeum hivatalos megkeresésére sem kaphattam meg, mert az elöljáróság határozata értelmében csak helyben használható. Fabó András B. I. életében (különlenyomat) adott ismertetéséből azt lehet következtetni, hogy Melius hatása alatt állott. Hatodik a keresztúri agenda. A XVI. század vége felé, a mikor az egyházi tanban nyilvánult különbségek miatt a protestánsok kétfelé válása megtörtént, egészen természetesen következett mindegyik részről a szertartások pontos megállapítása is. A különbségek ebben is kifejezésre találtak ; a válaszfalakat ezzel is emelték. A mikor pedig az elkülönítés mindenütt és mindenben szükséggé vált, egészen érthetőleg merült fel mindegyik fél előtt a szabályozás alá kerülő egyházi szertartások egységesítése is. A sopron-, vas- és zalamegyei ág. evangélikus egyházak lelkészei számára 1598-ban bocsátottak ki egy agendát, a mit közönségesen „Keresztúri Agendának" neveznek, Reczés János, 15*