Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 38. §. Agendás könyveink

voltát, nyilván nem nevetséggel, kácsogással, sem valaminemű csúfsággal jár el az ő szolgálatjában, hanem mind lelki s mind testi félelemmel, becsülettel és rettegéssel : mert tudja, hogy a felséges Úr Isten ő maga vagyon jelen a keresztyéni gyülekezetben. . . . Minden Istennek igéje szerint elrendelt pásztorság, még egy kicsiny falucskában is, az élő Istennek háza és palotája". A reformáczió terjedésének örül, mert ott az Úr Isten jelen vagyon és a szent Lélek ereje által cselekszik. De a lelkipásztorok nem becsülése miatt keservesén panaszkodik : „mert mind a fejedelmek, mind a nemes urak, a polgári rendekkel egyetemben, semmire kevesebb gondot nem viselnek, mint a szentséges Istennek minisztériumára. Mi oka ennek? Ez, mivel hogy nem tudják annak szükséges és drágalátos voltát, és nem tudják, quam suauis sit Dominus". A lelkiismeretes lelkipásztori szolgálattal kiván a bajon segíteni, ezért adja agendáját, „melyeket követnek közönségesképpen a keresztyéni miniszterek". Van benne egy keresztelési agenda, egy egyházkelési forma élő és meghalt gyermek szerint való változattal, egy házasságkötési szertartás, egy menyasszony beajánlására való, egy lelkész előtti és egy közönséges gyónási rend, az utóbbinak két változatával, a betegek látogatásának és vigasztalásainak több módja, öt halotti beszéd, külön temetési textusok, a foglyok tanításának és vigasztalásának öt módja. Mint a magyar liturgiának első nagyobb emléke, a szertartások fejlődésének történetében kiváló figyelmet érdemel. Második nyomtatott emlékünk Melius Ihász Péternek 1563-ban megjelent „Valogatot praedikatioc a prophetac es apostoloc irassabol" czímű könyve, a melyben „Ugian ezen Praedikatioc vegebe, a keresztelésnec, Vr vaczoraia osztogatasanac, eskütesnec es egyeb egy hazi rend tartasnac igaz moggya, praedikatioc szerint" szintén feltalálható. Előszavában előbb a római egyház ellen támad, az ő egyéniségéből folyó tépő vehemencziával, azután pedig a hitetlenség ellen panaszkodik. Csaknem ugyanazon bajokat emlegeti még világosabb feltárásban és nyíltabb őszinteséggel és bátorsággal, mint Heltai Gáspár. Van benne prédikáczió a keresztSörös B.: A Magyar Liturgia Története. 15