Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 38. §. Agendás könyveink

ségről, az Úr vacsorájáról, a beteg vigasztalásáról, a házasságról, az elválasztásról, a kiátkozásról. Ezek természetesen nem rendes prédikácziók. Igen valószínű, hogy ama belső okok mellett, a melyet a protestáns prédikátorok szegénységéből folyó képzetlensége nyújtott, ennek ilyen formában való megjelenésére és a szertartásoknak a gyülekezet előtt ily szerű megmagyarázására a római egyházban elterjedt hasonnemű beszédek szolgáltattak okot, a melyeket az egyes tartományi zsinatok már a XV. század végén is sürgettek. Ezeknek hatását akarta ellensúlyozni és ellensúlyoztatni Melius a szertartásoknak a gyülekezet előtt való magyarázásával. Melius vagy Ihász Péter de Horhi Döbrötzöni Szigen káplán aláírással, Magoczi Gásparnénac, Maassai Eulaliának ajánlva, bocsátotta ki „Válogatót praedikatioc a prophetac és apostoloc irassaból" czímű beszédeit, a melynek előszavában a többi között ezt mondja:.. „Látja ő felsége e világnak nagy háladatlanságát, az ő fiának és igéjének megutálását, jámbor prédikátorainak meg nem becsülését. Sőt mint a Zsidók elhíztak vala, és az Urat mint a kövér tulok megrugák. ... A fejedelmek kezdtek arczal támadni a Krisztusra. Unásba ment náluk az ige. Nincs arra főgondja, hogy jámbor és tudós prédikátori legyenek. . . . Sőt nyúzzák, kínozzák a szegénységet, . . . Sok helyen a szegény jámbor tanítók éhen halnak, telhetetlen neveket költik, hogy az ő béreket kérik. Ha nem szánt, kapál, nem ehet. Ebből immár következik, hogy a csép, kapa, világi munka elvonsza a tanulástól a szegény tanítókat. Oskolák megszűnnek, mert az ország jövedelme füstbe, fösvénységbe, here néma ebek

1 miséző, pilisses barátokra, papokra, apáczákra, játékra, tánczra, tékozlásra, hizelkedőkre kell. . . . írtam e válogatott prédikácziókat, hogy a tudatlan községek, magyar irás olvasók és azok a kik fogságban vannak, vagy predikacziót nem hallhatnak, vagy prédikátort nem kaphatnak, hogynem mint a nélkül legyenek, vagy misére menjenek, játszanak, hivalkodjanak, ezeket olvassák, tanulják. A kik pedig bölcsebbek, inteni azokat, hogy Írjanak 1 Ügy látszik, Melius jól ismerte a magyar ker. törté etét. Régen kapták e nevet, még Kálmán király idejében.