Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 38. §. Agendás könyveink

7. nap. A hetedik napra is van egy nagyon szép ének a többi után 11 versszakkal, ugyanazon dallammal, mutatványul legyen itt a 4-ik és 9-ik. Nagy hálát adunk kegyes Atyánk néked, Hogy te ez napon nékünk ezt engedted, Nagy szép békével élnénk te előtted Dicsőség néked. Tartsd tisztán Uram testünket lelkünket, Őrizz megh bűntől álmunkban is minket Az álnok ördögh ne bírjon el minket Erőtleneket. 38. §. Ag-endás könyveink. Legelső reánk maradt nyomtatott emlék Keltái Gáspárnak 1559-ben megjelent „Agenda"-ja „az az szentegyházi cselekedetek, melyeket követnek közönségesképpen a keresztyéni miniszterek és lelkipásztorok". Munkájának ez már „újonnan nyomtattattot" kiadása. A mint a munka czíme is mutatja, ő az általánosan elterjedt szertartási formákat adja, ezekben találjuk meg tehát a magyar liturgiának a szertartásokra vonatkozó legelső rendjét. Semmi kétségünk nem lehet az iránt, hogy ezeknek legnagyobbrésze azt a formát tünteti fel. a mi hazánkban a reformáczió első évtizedeiben szokásban volt. Különösen okot ad erre a feltevésre Heltainak egyénisége, a ki a környezet befolyása alatt állva, hitfelekezeti álláspontját is rendesen a tömegekkel együtt változtatta. Hite volt, dolgozni szeretett, a külső mázt lényegesnek nem tartotta. A mint előszavából kitűnik, a lelkipásztori méltóságot akarta emelni munkájával. „Mert hol lehet nagyobb és méltóságos!) tiszt és nagyságosb nevezet, mint mikor valaki valamely városnak, avagy falunak, plebanosnak, avagy lelkipásztornak, avagy az anyaszentegyház szolgájának írja magát Minek okáért az, a ki meggondolja az ő tisztinek méltóságos és nagyságos