Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 37. §. A köznapi istentiszteletek

Eötödik napon adál madarakat, Szép kívánatos szárnyas állatokat 0 velek együtt az vízben valókat És sok halakat. Vallyon s nem elégh csuda é ez nékünk,

1 Azon egy vízből mit adtál minékünk, Kiknek nemellyik égen jár felettünk Meszsze mi tőlünk. Nemellyik penigh vizeknek fenekén, Széles tengernek az ő nagy ösvényén És örvényeknek mélységes sok völgyén Szabadon élvén. Adgyad minékünk bűnös fiaidnak, Te szent Fiadban megli igazultaknak, Vethessünk véget minden álnokságnak És gonoszságnak. Ne bírjon minket az lelki nagy vakságh, És bálványozó szertelen nagy kábaságh És az pogányi sok utálatosságh Semmi hamisságh. 6. nap. Emberi nemnek teremtő Istene, Minden dolgoknak szépen rendelője, Valamit éltet az egész föld színe Te vagy szerzője. Hatod napon adád az fene vadakat Akkor teremtéd földből az barmokat Az csúszó mászó földi állatokat És az Ádámot. Összesen 6 versszak. 1 Közlöm az egész éneket, hogy az átmenetet a gyülekezet dicséretmondására és kérésére illusztrálja.