Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 37. §. A köznapi istentiszteletek

2. nap. Mennynek és földnek nemes teremtője, Minden dolgoknak bölcsen rendelője Az égh a földdel hogy együtt ne lenne De külön lenne. Te elválasztád másodnapon őket Az égli s a föld közt szerzel messzeséget, Az fellegeknek tágas ürességet, Az high egeket. Összesen 6 versszak. 3. nap. . . . Hogy bővölködgyék mindenféle fákkal Sok külömb külömb nagy szép virágokkal Es gyümölcsözzék éltető sok jókkal Drága magokkal. Akkoron lének az széles tengerek Az egész földön nagy szép folyó vizek Csörgő patakok és kedves kútfejek Az kik éltetnek. Összesen 8 versszak.

1 4. nap. Óh magas mennynek szentséges Istene Széles egeknek megerősítője, Negyedik napon szépen építője És rendelője. Ki fejünk felett, mint egy felvont sátort, Megh ékesítéd az nagy magosságot Akkor teremtéd te az fényes napot És az szép holdat. Összesen 6 versszak. 5. nap. Óh nagy hatalmú felséges Úr Isten, Ki csudálatos úr uagy az egeken, Onnét teremtéd kik járnak az éghen S az víz fenekén. 1 A többi versszakok bűnbánatra és kegyelemkérésre vonatkoznak.