Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 37. §. A köznapi istentiszteletek

6. Versiculi. Christus Jézus élő Istennek szent Fia Légy segítséggel minékünk. És szabadíts meg minket A te szent nevednek dicsőségeért. Jusson tehozzád Úr Isten Az mi imádságunk. És tégy mi velünk Irgalmasságot. Áldott legyen az Úrnak neve Most és mindörökkön örökké. 7. Benedictio. Áldjuk és felmagasztaljuk az Christus által az Atya Istent az ő országának dicsőségében. Hálát adgyunk az Atyának, ki Christusért minket szeret és szent Lélek ajándékával éltet minket. Ezek a reformáczió korszakában az istentisztelet szorosan vett szertartásos elemei. A graduálok kótát is közölnek mellettük, a melyben egyik a Gergely-, másik az Ambrozius-féle éneklési módot követi. Reformátoraink leginkább az ambroziusi zenének voltak hívei és a kultuszban is ezt honosították meg. Minden napnak megvolt a maga himnusza, még pedig a teremtés történetének feldolgozásával. 1. nap. Felséges Isten mennynek földnek Ura És mindeneknek nagy bölcs alkotója Világosságnak csudálatos Attya És formálója. Hogy megmutatnád te nagy jó voltodat, Bölcseségedet és nagy hatalmadat Te foghatatlan világosságodat Boldogságodat. Az mennynek földnek ö teremtésében. Hogy még ez világ volna sötétségben, Világosságot teremtél az égben Szép tündöklésben. Összesen 9 versszak.