Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 37. §. A köznapi istentiszteletek

1. Introitus. 1 A) Uram mindenható Isten, az te irgalmasságodban mi keresztyének mindenkoron bízunk, Örvendez az mi szivünk az te meghszabadításodon. Énekelünk uram tenéked, mert mi velünk jól tettél. B) Vallyon migh feletkezel el Uram mi rólunk mindörökké ; migh fordítod el mi előlünk az te színedet. C) Dicsőségh Atyának és Fiúnak, és szent Lélek Istennek. Miképpen kezdetben dicsőséges vala, most és mind örökkön örökké. 2. Prosa. Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, itt ez földön kösztünk vagyon Atya Istennek szent fia ; Atya Istent mi imádgyuk, Jézus Christust segítségül híjuk, gyakorta a mi szíveinkben. Jézus Christus az te neved örökké legyen nekünk oltalmunk, kinél nincs boldogságosb. Megh jelentéd földieknek nevedet, ki terjesztéd mennynek fényességét, kinél nincs gyönyörüségesb. Jöjjön mi hozzánk az te szent országod, hogy mi tehozzád mind felemelhessük az mi szíveinket. Téged királyt, minket igazgatót, az te népedet megoltalmazót, mindörökké hogy láthassunk. Légyen rajtunk akaratod, miként vagyon az Angyalokon, mennyei hatalmasságod. Ki lelkünkben és cselekedetünkben, minden helyen, minden üdőben, dicsérjük ayttatossan. Az mi élő kenyerünket, adgyad nékünk naponként valót, ki nélkül mi el nem élhetünk. Halgas megh minket kegyes Atyánk, kik tenéked könyörgünk, hogy bocsásd meg bűneinket. Adgyad nékünk az igaz kenyeret és engedgy nékünk jó erkölcsöket, méltókat az te dicséretedre. Kérünk tégedet ne vigy kisirtetbe, meg oltalmazz pokolbéli ördögtül, ki miat megh erőtlenültünk. Közöld mi velünk az te halálodat, hogy ne árthasson mi nékünk minden ellenségh, mind ez világi, s mind pokolbeli, ezektül minket megőrizz. És megszabadíts minket gonosztul, értelmünket igazgassad, erkölcsünket bírjad es megh fedgyed, cselekedgyil Jézus Christus velünk irgalmassan. Az te Atyád nékünk parancsolván, imádságod 1 Az introitus áll : A) egy antifónából, váltóéneklésböl, B) egy zsoltárból, C) glóriából.