Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 34. §. A ketekhizáció

descripta a ludimagistris accepit) in templo, publice inquain magna hominum frequentia, illa exigit, quae propofuit, ac docet pueros ad propositas quaestiunculas apte respondere : simul etiam propter plebis concursum, quae pueros familialiter docuit, pluribus inculcat. Kálvin 1536—38—45-ben adta ki a genfi kátét. Oecolampadius és Leo Judae 1534., Bullinger Henrik 1530., Ursinus Zakarias és Olevianus Gráspár pedig 1563-ban bocsátotta ki a „Heidelbergi katekhizmust", a mely nálunk is különös tiszteletben és szimbolikus könyv tekintélyében részesült, A miéink tehát jól ismerhették, sőt gyakorolták is már a katekhizmusi oktatást, a mikor a zsinati intézkedések tételét ez irányban megkezdették. Bizonysága ennek Grálszécsi Istvánnak és Székely Istvánnak 1538-ban Krakkóban kiadott két kátéja. Minthogy azonban nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is reászorultak, hogy az újított vallást jobban ismerjék és hitükben erősödjenek, a káté nemcsak az iskolában, hanem a templomban is elfoglalta a maga helyét. Akkor még nem volt kötelező az iskoláztatás, a gyermekek, kivált ha nagyobbak voltak, vagy épen a serdülő ifjak köznap idején csak nehezen voltak összegyűjthetők, ezért kínálkozott különösen kedvező alkalmul a vasárnap délutánja, a melyen a Luther által vasárnapra előírott három beszéd közül kettőt csakhamar kiszorított a katekhizmus. Kezdetben egyes helyeken, a hol tanító volt, a délutáni istentiszteletek előtt, másutt az istentisztelet után tartották. Lassankint azonban, hogy a felnőttek is okulhassanak, a templomban tartották a gyermekek vasárnapi tanítását. Rendesen az azon napra előírt úrnapi tárgy és prédikáezió felől kérdezték ki őket. Végül pedig a gyülekezettel imádkoztak értük. Rövid idő múlva e szokást már rendszeresebbé tette az apostoli hitformának és az úri imának magyarázata, mígnem a borsod-gömör- és kishonti czikkekben állandó fentartása rendeltetett el a nyilvános gyülekezetekben. Minden valószínűség szerint ének és ima előzte meg és zárta be, úgy hogy a katekliizálás az istentisztelet második típusában a prédikáezió helyét foglalta el. Erre mutat az, hogy külön énekeket e korban a katekhizáczióhoz nem írtak. Mutatványul csak két