Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)
II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 34. §. A ketekhizáció
kérdést és feleletet közlök. Az egyik Szikszai Hellopeusz Bálint kátéjából való és a külső védelemre vonatkozik. K. Sakram entariu s vagy tehát és Zwinglianus ? F. : Én keresztyén vagyok, mert a Krisztus nevében keresztelkedtem meg és ő az én mesterem is, de a kevély emberek mintegy Sectariusokat vagy más szerzeten valókat neveznek minket, így hogy az ő tévelygő tudományukat nem akarjuk vallani, hanem inkább azokat követjük, kiket az Isten lelke jobban megvilágosított, ennek a sakramentomnak az írás szerint való magyarázatjára, mint voltak : Zwinglius, Calvinus, Melanchton Filep, Petrus Martyr és Helvetiában sok tudós emberek, kikben megbecsülvén az Isten ajándékát, örömest élünk munkájokkal és nem szidalmazhatjuk őket ; Sakramentariusoknak, ha egyebet nem akarunk benne ámbátor nevezzenek, mert ez annyit teszen : mint a kik a Sakramentomról igazat értenek, mi is könnyen nevet találnánk ő nekiek, de mi hasznát veszsziik afféle villongásoknak és szidalomságnak. Jobb, hogy mi az igazságot keressük ám vagy sakramentáriusoknak vagy minek hínak bennünket. A másik mutatványt Bornemisza Négy könyvecskéjéből veszem, a felnőttek oktatására rendelt második könyvből. K.: Egy-e a haszna a keresztségnck és az Úr vacsorájának? F. : Főképpen csak egy . . . Mindazáltal ez különbség bennek, hogy csak egyszer keresztelkedünk meg, mert egyszer születni igaz elég. De az Úr vacsorájával igen gyakran élünk, mert untalan, megéhezik és megszomjúhozik lelkünk, megzökkenvén a bűn és az ördög miatt. így e világ szerint is, a ki egyszer születik, azután gyakran szopik . . . Katekhizáláson kívül a délesti istentiszteleten szoktak tartani felolvasást, mint Bornemisza tette, hogy nagyobb énekeket olvasott fel hallgatóinak. Ezek valósággal verses prédikácziók voltak. Ennek a helyét is töltötték be. Szoktak tartani litániát, a melyik az imádságot és beszédet helyettesítette. Ha pedig prédikáczió volt, ennek sokkal rövidebbnek kellett lenni, mint délelőtt. Ezért jegyzi meg Bornemisza 1 egyik dél1 Detrekőben kiadott Postillája (1584.) XLIV. első oldalán.
