Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Bevezetés - 3. §. A magyar liturgia történetének felosztása

ezzel a a tartalmat illetőleg. A liturgus egyénisége még inkább kidomborodik ; mozgása teljesen nem is korlátolható, mert protestáns felfogásunk szerint senki hitét megkötni nem lehet. Az eltérés tehát még százszorosan nagyobb, mint a formák tekintetében. Napjainkban is hányféle szertartási beszédet hallhatunk? Míg a nagyvárosokban igen sokszor egy fényes bölcsészeti értekezés kiséri a szereztetési igét, egyik vagy másik sákramentom kiszolgáltatásánál, addig a kicsiny falu megmarad az egyszerű hit őszinte beszéde mellett, vagy megfordítva, a szerint, a mint a liturgus önmagát, vagy a hivatását szokta megalázni. A valódi istentisztelet a szívek bensejében megy végre és minél őszintébb, annál kevésbé kívánja, hogy lássák. Ez a lélektani törvény nagyban áll a buzgó lelkipásztorra is. Minél őszintébb és önzetlenebb a munkája, annál kevésbé van azon. hogy azt másnak fitogtassa. Ebben van a magyarázatja annak, hogy kiváló egyházi férfiaink között olyan kevesen voltak, a kik lelkipásztori munkásságuknak írott emlékeit hagyták. Majd minden kiválóbb gyűjtemény szerzője arról beszél, hogy ennek kibocsátására úgy kényszerítették. Irodalmunk e lélektani törvény uralma szerint sokat vesztett, de ha szabad az említett tételből visszamenő következtetést vonni : gyülekezeteink a sok igaz, őszinte munkás által sok áldást nyerhettek. A sok elásott kincsben mi tömérdek értéket veszítettünk. Megmaradt gyűjteményeink mindig csak egy kicsiny részét képviselik az elmúlt századok gyakorlatának. így a tartalom szempontjából, anyagunk néhol nagyon is hiányos. A tartalmi osztályozásnak még mindennél van egy sokkal nagyobb nehézsége, a mivel a különböző liturgiái elemek vizsgálatánál találkozunk. E történet ugyanis felölelni kívánja a liturgia egész körét, szemügyre vévén az összes liturgikus elemeket. így a rendes templomi istentisztelet, temetés, esketés, a sákramentomok kiszolgáltatása körüli éneklés, imádkozás, beszédtartás, a melyek a tágabb értelemben vett liturgiának mind alkatelemei, a kultusz históriájának pedig megbecsülhetetlen érdekességei, kell hogy mind tárgyalás alá jöjjenek. Ezeknek az elemeknek fejlődése pedig nem egyszerre, nem is egyforma