Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

puszta jegyet esztek. A hol a bor, kenyér, ott egei, a hol nincs a homokon, nem lakik a hal, nem ehetel ott. Be menének. Kősziklából kivágott sír volt, mint egy bolt, nem rakott sír volt. Belé mehettek fennállva, mert Jeruzsálemen kívül nagy kősziklák voltak, s abból volt kivágva. Mint egy nagy hordót, úgy hajtották reája a nagy követ. Nem rakott sír volt, (Máté 27., Luk. 23., Márk 15., Ján. 19.) Elálmélkodának. En do diaporis hae autas, azaz mikor búsonganának, sok képpen vélekednének, és elméjekbe háborganának. íme két férfiak. Két angyal volt férfi képében. Szt. Máté egyiket említi, mint Luk. 2. egy angyal szól a pásztoroknak, de sokan vannak véle. (Act. I.) Kettő azért vagyon, hogy inkább higyjék szavát. (Ján. 7. 8.) Két ember szava által bizonságnak kell lenni. (I. Tim. 5.) Mikor mi nem tudunk mit mívelni, elfogyunk a mi erőnkbe, az Isten akkor küld segítséget. (Esaiás 49., II. Kor. 6., Psalm 121., Para. 20.) A te szükségednek idején meghallgatálak, és megsegítélek idvességed napján. Miért keresitek az élőt ? Itt feddi az angyal Máriákba a hitlenséget. Maga megmondta Krisztus, hogy szükség meghalni, harmadnap feltámadni, ím mégis kételkednek. Azt tudják, hogy holt a Krisztus, nem támadott fel. Most is hát feddeni kell azokat, a kik ölni, áldozni akarják a Krisztust, holtnak vélik, rontani, foggal akarják rágni. (Ján. 6., Róm. 6., Zsid. 6-) így mint az írás feddi. A Krisztu örökké él, meg nem halhat. Ne kösd hát a pápa holt-hitlen, bün-sötét érdemével és szerzésével, cselekedetivel. Krisztus igazság, élet és világosság. Erdeme, igéje, szerzése is élet, igazság, szentség. Hát a rossz holt hitlen pápáéval ne zárd össze, ne fogd egy járomba. (II. Kor. 6.) A holt kenyérbe, borba az élő Krisztus testét te húsrágó ne keresd ! Miért ? Mert azt mondja az angyal :