Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

Kincsen itt, mert feltámadt, menybe ment. Uc estin hode. Hát ne zárd a kenyérbe, a Krisztus testét se csináld istenné ! Ha a Krisztus teste véghetetlen volt volna, hát a koporsóba is ott volt volna. De nem volt ott a dicsőült test, hát nem véghetetlen. Emlékezzetek meg. A Krisztus lám megmondta tinektek Galileabeli asszonyok, hogy szükség neki meghalni, azaz Isten elvégezte örökkévaló tanácsával, kegyelmessegéből, hogy az Isten szava, dekretoma és végezése beteljék és igaz legyen. Melyik? Ez hogy az ember a bűnért átok, bűn legyen és örökké való kint, halált szenvedjen mint kezes az emberekért. Mert ha Isten az embereket örökké kezdi ölni, nem élhetnek örökké. (Esa. 43. 53., Psalm. 40. 45. 69, II. Kor. 5., Róm. 3. 8.) Ha szükség volt meghalni Isten végzése szerint, hát nem történet volt halála. Nekünk is hát szükség meghalnunk. Feltámadni harmadnapon. Azaz, Isten irgalmassága elvégezte, hogy Krisztus örökké éljen, igazság, élet, szentség legyen, feltámadjon, örökké élőkké tegye az embereket, feltámassza azt, a mit elvégeztek, és mindent megépitsen, valamit Ádám az esettel megronta. (Kol. 2., Efez. 2.) De miért volt szükség meghalni és feltámadni? Hogy az Istennek örökkévaló végzése igazsága szerint, hogy meghaljunk a bűnért, mint bíró azt végezé. (Gen. 3., Rom. 5., Gal. 3.) Irgalmassága azt végezé, hogy éljünk örökké. (Efez, 1., Psalm 89. 103., Esaias 54.) Azért hogy Istennek igaz legyen beszéde, beteljék minden mondása, e szükség az Isten megváltozhatatlan tanácsa volna : hát mint Krisztusnak szükség volt meghalni, úgy nekünk is ő vele, mint ö feltámadt, mi is úgy. Hát szükség a harag edényinek elveszni az ő bűnökért, mint Krisztusnak szükség lön meghalni a bűnért. (Esaiás 53., lásd ezt Rom. 3. 8., Máté 5.) Egy jóta egy apex nem múlik el a törvénybe, a kinek be nem kell telni. Ha azért a Kisztusnak szükség volt a mi bűneinkért halállal fizetni, szükség volt az Istenért, az igazságért és életért feltámadni. (Rom. 4.) Bezzeg hát szükség, hogy mi választottak idvezüljünk és el ne veszhessünk.