Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

Találók a követ. Krisztus még hajnal előtt feltámadt vala. Az evangélisták meg nem írják, ha az angyal hogy elvonta a követ az után támadt-e fel, vagy az előtt? A doktorok: Ágost. Chrysost. Amb. azt mondják, hogy az előtt. E pedig a dicsőült testnek természete a lelki testnek, a ki fogható volt Krisztusba (Luk. 24., Máté 28., Ján. 20.), hogy semmi meg nem tartóztathatja, noha egy helyen lehet, nem mindenütt. De Krisztus teste a feltámadás előtt is járt a tengeren természet ellen, elenyészett, kiment az emberek közül, a Lázár testét is a bezárt sírból kihozá. De minthogy Krisztus meghala, megnyilának a koporsók, feltámadának a holtak. A tenger, e Jordán vize kétfelé állott a zsidók előtt (Exod. 12. 14., Psalm. 78. 105.), az után össze ment : így az istenség ereje mívelte ezt, hogy a Krisztus fogható testének, a koporsó köve, a bezárt ajtók utat adtak, két féle állottak, s meg helyére ment (helyükre mentek). Az angyal alá szállá, az voná el a követ; hát még rajta volt. A zsidók bezárák a Krisztust, nagy kővel, hogy soha fel ne támadjon; hóhér katonákkal erősíték, és pecsétlék. Mint most is Papi-kardínalok, Papok, Baratok, a hitben fejedelmekkel meg csúfoltatják, eltemettetik a Krisztust, bezáratják a kaput Krisztus előtt, Krisztusra támasztják (Psalm 2. 24., Act. 4. 13., I. Kor. 1. 2. 3.) Feltámad az ö igéjébe, isteni hatalmával prédikáltatja Szent igéjét és csúfolja a fejedelmeket. (Psalm 82. 88. 146.) Az Isten a törvénynek igaz ítéleti szerint mindnyájunkat a bíín alá zárt vala, a nagy kő Isten haragja, a törvény, a kibe zárt vala. A hóhéroknak: a bűnnek, ördögnek, a halálnak kezébe és hatalmába adott vala, a kik minket a bűnbe, mint hóhérok halálra tartanak vala, semmi jóra, életre, mint rabokat nem bocsátnak vala, mert a bűnnel megkötöztek vala. (Rom. 3. 5. 6. 7. 8., Gal. 3. 4., I. Kor. 1., Esaiás 43. 53. 64., Eféz. 2., Kol. 1. 2. lásd.) De még földindulás támad, hogy az angyal alájő, azaz Isten az ö angyalát, az ő szent fiát az ő istensége erejével elbocsátván, a bűnt elrontá, megszabadítá a törvény átkától, Isten haragjától, a Sátántól, haláltól, pokoltól (Róm. 3. 8., Gal. 3. 4., 2 Tim. 1., Koloss. 1. 5.), minden erejét, hatalmát elrontá a bűnnek, ördögnek (Ján. 16., 1. Ján. 3. 4., Psalm. 46. 68., Eféz. 2. 4.); a Krisztus a fátyolt, az ördög hatalmát, a bűnt elrontá. (II. Kor. 3.) Most is az angyalok, a prédikátorok alászállván, a nagy követ a Krisztus