Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

jó illatú keneteket. (Exod. 25. 30.) Ez itt a tanúság: Mint az asszonyállatok szorgalmatosok a Krisztus teste eltemetésében : mi is eltemessük a mi holtunkat. A Krisztus teste itt e földön az anyaszentegyház, a hívek jó illatú áldozattal, azaz hitből, Krisztus érdeméből jött alamizsnával, jó cselekedettel kenjük a szűkölködőket, mint Rom. 12. 15., II. Kor. 78. bőséggel szól szent Pál, és jó illatú áldozatnak hívja az alamizsnát. Krisztus is Máté 10. 28. 25., Luk. 6. 7. 11. parancsolja, hogy ne hagyjuk, hanem alamizsnálkodjunk a szegényeknek. Megtérvén az innepen. A zsidók pénteken este kezdették el a húsvét innepet. A Máriák pénteken készítették a kenetet, szombaton estig veszteg voltak. Vasárnap sötét hajnalba mentek ismét másodszor a Krisztus koporsójához. Mert kétszer voltak ott, először azt látták, hol temessék, másodszor, hogy megkenjék az Úr testét, azért menének. Azért nyugodtak, mert az első nap fő innep volt, akkor semmit nem munkálkodtak. (Exod. 20.) Erre tanít itt e nyugovásba. Mint az Isten hat napig munkálkodók, hetediken megszünék a munkától : a Krisztus is addig munkálkodók, míg meg nem hala, szombaton nyugovék. Azért az innepen meg kell minekünk is a mi munkáinktól szűnnünk, a testi szorgalmatosságtól, és Istennek kell munkálkodnunk : az Isten áldásába, tiszteletibe, az ő igéje hallgatásába, az innep szentelésbe, mint Zsid. 3. 4- Szt. Pál tanít, Krisztus minekünk ezzel, hogy elnyugovék, hogy meghala miértünk, megölé és eltemeté a mi ellenséginket, örök nyugodalmat és békességet szerze. A szombat innepen teljes egész napig mind nyugovának, Krisztus teljes napon szombaton nyugovék, miért nekünk is egy napunk, egy szombatunk lészen, a kibe örökké inneplünk, nyugoszunk az. Isten országába. (Zsid. 3. 4. 5. Esaiás 65. Exod. 20. Dent. 5.) Valami munka az isteni tisztelettől és az atyafiúi szeretettől elvonszon nem jó. De valami az atyafiúi szeretetet, a szükséges munkára valót meg nem tiltja. (Máté 12. 15., Hoseás 6., Luk. 14. 15.) De a pörlés, törvénytétel, patvarkodás, részegség, tobzódás, hivalkodás, nem menni az Isten igéjére, nem hallgatni az Isten igéjét, hanem aluszol, pénzt olvassz, játszol, sétálsz, tánczolsz, az Istent