Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

herczegszölösi czikkek közül a 6. a prédikátorok szolgálatba helyezéséről azt rendeli, hogy a kik az anyaszentegyházban szolgálni akarnak, azok először megpróbáltassanak, minek előtte a szolgálathoz kezdenének. Ezokáért azt kívánjuk, hogy senki se prédikáljon, se ne kereszteljen, míg az ő tudománya az anyaszentegyház előtt meg nem próbáltatik. Mindazáltal ezt hozzáteszszük, hogy a senior esküvés alatt megengedheti a prédikálást egy ideig azoknak, a kiknek tudja mind tudományukat, mind jámborságukat. A Reczés-féle sopronmegyei kánonok 22. czikke úgy szól, a prédikátori hivatal tekintélye érdekében, hogy a tunya és hivalkodó prédikátort, a ki csak vasárnap veszen könyvet kezében, a több napokon pedig haszontalanul semmi fejében imittamott curittol, ha egyszer-kétszer megintetvén, jobbá nem leszen, tisztitől megfosztjuk. Azt akarjuk, minden Űrnapján minden tanító kétszer prédikáljon, az evangéliumos innepeken délelőtt egyszer, délest a katekhizmust prédikálja, kihez az ő hallgatóit hozzászoktassa és édesítse. így ő maga is az ő tudományában épülhet, a község is prédikáczióra inkább reá szokik. Ezek az intézkedések nagyjában adják az egész prédikáczió történetét, a megírására és előadására vonatkozó utasításokkal együtt. Akkor még a zsinatok és hitvallások tanították a homiletikát, meg az a gyakorlat, a mit ifjú prédikátoraink az öregek oldala mellett sajátítottak el. 2. A prédikáczió tárgya. Egész 1562-ig kötött textusról prédikáltak ; szabad választás csak ezután következett. Altalánossá nem lett, de elterjedése azért széles körű volt, A visszaélések elkerülése, a rend megóvása feletti őrködés e tekintetben is a seniorokat és superintendenseket illette, a kik nagy gonddal vigyáztak is reá, hogy a prédikáczió alapját mindig a Szentírás szolgáltassa. A textusok beosztását az ünnepkörök szabályozták. így a prédikáczió tárgyát tehát rendesen ezek történetei szolgáltatták. A textus magyarázásáról is rendelkeztek zsinataink. Mivel egyes kiragadott verseket alapigéül felvenni nem engedte k