Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

mind magánlag kerüljük. A szöveget rendesen megmagyarázzuk, hozzáadva az írás köz- és használatra fordítandó helyeit ; elsőben a rendezést végezzük s a szöveg értelmét, tanúságait kivonjuk; de a szöveg mellőzésével pápista szokás szerint oda nem illő tanúságokat, meséket, a szövegből különböző haszontalan beszédeket fel nem hordunk. Az írást az írással magyarázzuk. egyeztetjük, csatolva az atyák és újabb tudósok magyarázatait. A debreczeni nagyobb czikkek (1567) szerint a magyarázat szabálya általában ez legyen, hogy helyesen hasogassák az Isten igéjét. Különböztesd meg az időket és összeegyeztessed az írásokat ! Ne csak a posztillákban foglalt úrnapi evangéliumokat és leveleket, hanem a tökéletesek között, azaz a hitben és vallásban megerősödöttek között a próféták és apostolok írásait is előadják. A szónokok a kerítésen kívül ne futkossanak és össze nem férő dolgokat, a bibliából felvett szöveg mellőzésével, ne tanítsanak, hanem a szöveg rendjével a vonások, pontok és versek sorrendi szerint tárgyaljanak és magyarázzanak ; és midőn a szöveget felvették, adják elő a beszédnek summáját, azután rendben magyarázzák meg a szöveget és nyújtsanak a népnek a szövegből hasznos tanúságokat. És egy órán túl ne nyújtsák a beszédet, nehogy unalmat szüljön. Azokat kell csak tanítani, a mik a Szentírásban foglaltatnak ; a balga és haszontalan kérdéseket ki kell kerülni és azokat, a mik az írás igazságában nem foglaltatnak, nem kell, — mint a szőrszálhasogató emberek szokták —keresni. Mindazokat, a melyek a pápaságban és az Antikrisztus országában az isteni tanokból rút visszaéléssel megszeplősítettek és fertőztettek, a tiszták és szentek a szennyből kivehetik, megtörülhetik, megtisztíthatják, letörülve a pápista szennyeket és szeplőket. Valamint az Isten igéje nincsen megköttetve : úgy balgatag dolog az igehirdetést egy helyhez kötni. És valami csak az Istené volt, mindazt vissza lehet a pápista szenynyekből foglalni, elvetve a visszaélést. A misés templomokban is egyedül a czélt és visszaélést kárhoztatjuk, az anyagot pedig és az alakot soha nem kárhoztatjuk. Az 1576. évben negyven prédikátorok jelenvoltában írott