Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 25.§. Az istentisztelet berendezése

életben vitte előbbre gyülekezetét. A dogmatikus elem túlságosan volt e liturgiában előtérbe tolva. Az isteni tisztelet berendezése Bornemisza szerint : 1. Az úrnapi tárgy kijelentése. 2. Felhívás éneklésre. I—3 ének. 3. Imádság. (Egy és ugyanazon minden alkalommal.) 4. Prédikáczió. A) az evangéliumról : a) summácska. (az evangélium veleje) ; b) az evangélium felolvasása ; c) rövid értelme (Saját szavaival elmondja) ; d) magyarázatja (felbontása a tanúságok szerint) ; 1>) a tanúság okról : a) a felosztás ; b) az első ; c) a második ; d) a harmadik tanúság stb. C) Mit tanuljunk? (összegezi röviden pár szóban az egyes tanúságokat.) D) Kérdések. K. ; A keresztyéni tudománynak melyik részéhez való ez Evangéliom ? F. : Az apostoli hitformának megfelelő helyével felel kö zösen a gyülekezet a lelkészszel. K. : Miképpen ? F. : A lelkész előniondása után a gyülekezet felel, hogy mely bizonyságát szolgáltatja az evangélium a Credónak. 5. Imádság, (igen rövid) 6. Miatyánk. 7. Ének. (Egy ének) A prédikácziónak e feltagolásával Bornemisza határozott iskolát csinált. Az 1567-ben kiadott debreczeni nagyobb czikkek is ezt a tanítási módot ajánlják. Vasárnap délután is rendesen tartatott istentisztelet, a mely ha prédikáczióval volt összekötve, mint Bornemiszánál, a délelőtti rend szerint tartották. Lehetett ez pusztán énekelés, és imádkozásból álló, a mikor az imádság az énekek között