Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre

II. RÉSZ. A magyar liturgia története a reformáczió századában. 1526—1600. I. SZAKASZ: A PROTESTÁNS EGYHÁZAK SZERTARTÁSAI. 23. §. A reformáczió hatása az istentiszteletre. A reformácziót a római egyház visszaélései inditották meg. Komoly és érett gondolkozású embernek meg kellett ütköznie az egyház kialvó lelki életén, az üzérkedések elszaporodásán és az erkölcsi élet aláhanyatlásán. De másoknak is. Ha egyházában és ennek ajándékaiban nem találhatta meg a kereső lélek Istennek országát, ha a keresztyén vallás vele szemben rendeltetését nem teljesítette, lia az iires czeremóniák, a léleknélküli közvetítések epedő lelkének szomját nem oltották: hideg közönybe burkolva mondott le minden keresésről, odadobta életét a világ örömei közé, majd pedig magányba temetkezett, hogy a vezeklés által jusson üdvösségre. De mind a két úton meg kellet állania. Egyházával meghasonlott, mert a mit igért, az üdvösséget, meg nem adta, sőt kereskedést és gúnyt űzött belőle. Hiába kereste a világban is. Az elsőt a második csalódás követte és azután még egy harmadik szomorú felfedezést is meg kellett ismernie, hogy hiábavaló minden fáradsága, minden törődése, a mint lelkéből a vágyat ki nem törülheti : úgy annak kielégítése sincs az ő hatalmában. Vissza kellett tehát menni az elhagyott úton, mert mindig távolabb