Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 22. §. A reformáczió előtti ker. instentisztelet hatása

hogy olyan különös emlékezetben maradtak és belőlük legendák támadtak, arra mutat, hogy vajmi kevesen jártak nyomában. a kik a lelkeket érintették. Beszédeik inkább az előírásnak megfelelő robotot rótták le, semmint hogy építeni és táplálni elég erősek lettek volna. A hívek kedvet igazán csak az énekben találtak. Itt aztán oly erős is volt nyelvünk hódítása, hogy az általánosan megkedvelt, latinból fordított énekek még a protestáns egyházakban is évszázadokig fenmaradtak. Az egész korszak legfényesebb pontja Mátyás király uralkodásának ideje volt. Az ő világos látása, mint sok másban. a liturgiában is megtalálta azt, a mivel nemzetének javát előbbre vihette, A tudomány felkarolása, az énekkar, a magyar agenda, nemcsak a nemzetnek adott nemesebb tartalmat, hanem az egyháznak és a királynak dicsőségét is egyformán emelte. Mint valami magas torony az apró házacskák közül : úgy emelkedik ki az ő uralkodása az őt megelőző és követő idők lanyha tespedő szakából. Utána a liturgia terén szinte botrányos visszaesés támad. Úgy látszik, hogy a mi magyar földünkön e téren is többet tehet egy népeinek élő, nemzeti király, mint a csalhatatlan tekintélyű pápa. Egymást érik a pápai intézkedések, de a lejtőn megindult egyházi sülyedést és az ezt kisérő nemzeti pusztulást megállítani ezek nem képesek. A török nyomasztó kezének kellett ránk nehezedni, hogy a veszedelem életre ébreszszen. Ámde Isten büntetését vigasztalása is csakhamar követte. A lenyugvó nap még mindig felkelt, lia az álmatlan szenvedők esztendőket számítottak is egyetlen éjszaka alatt.