Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 21. §. Liturgiai külsőségek

Egyházi czélokra való használatukat Sabinianus pápa rendelte el 604-ben. A harangöntés virágkorát a XV. és XVI. században élte. Rendesen az építési stílussal állott összeköttetésben. A harangok alakján, a melyek nyúlánkabbak, a csúcsíves, alacsonyabb formáin és díszítésein pedig egyéb építési stílusok ismerhetők fel. Különösen a harang koronája vonatott be az egyes korok szokásos díszítési rendszerébe. Emlékeink ezekből is több helyen találhatók. Ilyen a kereseti és mindszenti harang. A harangokat az istentisztelet és a temetés előtt a hívek összehívására rendesen használták. A hol torony nem volt, ott haranglábot állítottak számukra. Templomi szerek. A római egyház számtalan kultuszcselekvényében nagyon sok szerep jutott a különböző egyházi, vagy templomi szereknek, melyek a keresztyénséggel együtt hozattak be hazánkba •és a melyek szoros összeköttetésben vannak a liturgiával. Ilyenek a szenteltvíztartó, oltár, szentségház, szószék, gyóntatószék, keresztelőkút, padok, orgona, kehely, szentségtartó •és mutató, harangok, tömjéntartó és füstölő, papi föveg, alba (fehér ing), vállkendő, stóla, casula stb. A pécsváradi apátság alapító okmánya, mely még a XI. században készült, az isteni szolgálathoz tartozó templomi szereket, miseruhákat, gyertyatartókat szőnyegeket stb. oly nagy számban sorolja föl, hogy ilyen mennyiségben ma is alig találhatók a klastromokban. Később pedig még mindig jobban szaporodtak, mert elidegenítésük törvények által tiltva volt. Kálmán király constitutiói a papi ruha köteles használatát előírják: „Nullus qui clericus aestimatur, vestibus utatur laicalibus". (Caput XVIII.)

1 A misedíj (stipendium, eleomosyna missarum). Az első keresztyének kenyér- ós boráldozatából ered. Pénzre váltása már a XI. században megtörténik, nálunk tehát 1 Péterfi. : S. C. I. 48.