Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 21. §. Liturgiai külsőségek

tásának kiváló tiszteletben álló helyei voltak. Kiképzéstikre nagy befolyással volt nagyfontosságuk, mert a templomi gyülekezet szeme, az egész istentisztelet alatt az oltáron nyugszik. A falképek A falfestés mindkét neme, az al fresco = a nyirkos falfestés, és az al socco = a száraz falfestés, el volt terjedve a keresztyén egyházban. A román korban a templomot csak akkor tekintették befejezettnek, ha belsejét képek cliszitették. Ilyen képek hazánkban is szép számmal maradtak fenn Zalamegyében : Pécsölön, Turnicsén ; Vasmegyében : Dömölkön, Tótlakon stb., Emlékeink vannak még Mármarosszigeten, Derzsin, Sepsibessenyőn. Harangok. Az egyiptomiak és görögök kisebb csengőket használtak istentiszteleteik alkalmával. A legenda szerint Paulinus a nolai templom számára csináltatta az első nagyobb harangot 394-ben.