Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 21. §. Liturgiai külsőségek

bár ez utóbbiak szerfelett ritkák. Tornyuk rendesen kettő van. az oldalhajó folytatásában. A templomok főkapuját nagy gonddal képezték ki, úgy hogy ezek a külföld legjelesebb emlékeivel is kiállják a versenyt. Nevezetesebb emlékeink a kéthajós hajniki ; a háromhajós lebényi, a deákmonostori, jáki, zsámbéki és a kereszthajós ócsai, gyulafehérvári, arácsi, kisbényi templomok. Hogy mily nagy volt hazánkban a román kor építési tevékenysége, megvilágítja az, hogy az iszonyú pusztítások után is az eddig ismert román stílű építészeti emlékeink száma megközelíti a négyszázat. A román építészeti stíl nálunk különösen franczia befolyás alatt honosodott meg. A XIII. század közepe táján, német befolyás alatt, már a csúcsíves stíl kezd mutatkozni. Ez az átmenet természetesen nyomokat hagyott egyes emlékeinken is. Ide sorozhatjuk a budavári Mátyás-templom homlokzatát, a szepes-váraljai és a zsámbéki prépostsági templomokat. A csúcsíves építés elterjedése a tatárjárás után következett be, a mikor a kipusztított helységek német telepeseket kaptak. Csúcsíves emlékeink a külföld ilynemű épületeivel egyáltalán nem vetekedhetnek. Teljesen kifejtett, harmonikus, nagyobb arányú emlékünk csak egy van, a kassai dóm. Felemlítendők még a pozsonyi székesegyház, ugyanott a ferencziek temploma, a soproni benczéstemplom, a lőcsei, bártfai és az eperjesi csarnoktemplomok is. A csúcsíves rendszer mellett már a XV. században, Mátyás király idejében, a behívott olasz művészek kezei alatt a renaissance-építészet kezdett meghonosodni. Az országunkra nehezedett súlyos idők azonban az első emlékeket mind elsöpörték. Egyetlenegy jelentékenyebb emlékművünk maradt 1507-ből, a Bakocs Tamás bíboros érsek által Esztergomban épített kupolafedésű kápolna. Kisebb emlékek e korból a gyulafehérvári templom kapuzata, a kisszebeni és a berzeviczei templomajtók. Különös gond fordíttatott mindenütt az oltárok kiképzésére, melyek a templomok keleti felén, az áldozat bemutaSürös B. : A Magyar Liturgia Története. 9