Margócsy József: Az evangyelmi keresztyén-vallás főbb vonásokban s egyház-történelmi keretben. Konfirmandusok tankönyve. 2. kiad. Losonc 1904.

41 hogy az Isten, a ki lényére egy, három személyben nyilvánította magát és pedig: 1. a maga isteni személyében, mint atya, mint teremtő; 2. Krisztusban mint emberben, vagyis annak személyében mint megváltó ; 3. a Szentlélekben, vagyis a szent szellemben mint megszentelő. Hogy Isten a Krisztusban, mint emberben nyilvánulhatott, azt azért hisszük, a) mivel az Isten lélek, szelleme mindenütt jelenvaló, mindenható, b) mivel a szentírás Istennek más emberekben való jelentkezéséről is világosan szól, midőn 1 Kor. 3, 16. azt mondja: avagy nem tudjátok-e, hogy ti a Szentlélek temploma vagytok s Isten lelke lakik bennetek ! c) jelentkezhetett Krisztusban annál inkább, minthogy Krisztusnak Isten-ismertető tudománya s emberfeletti tettei erre hagynak következtetni. Mindezekből világos, hogy Krisztusban az Isten imádása nem ember-istenités. Mivel pedig az Isten lélek, tehát a Szentlélekben még inkább nyilvánulhatott s az jelentkezésének harmadik személyéül tekinthető, a nélkül, hogy megszűnnék egy lenni s anélkül, hogy három volna. (Hogy a szellem lehet-e személy, arra válaszunk az, hogy igen ! mert ha Isten is (Ján. 4, 24.), lélek vagy szellem és személynek tekintetik, akkor hasonlólag a Szentlélek, a szent szellem is személynek veendő.) E tannal szemben az unitáriusok tagadják a szentháromságot, vagyis el nem ismerik, hogy Isten hármas személyű volna. Ily tagadás mellett mégis azt állítják vallástanukban, 1. hogy hitvallásuk a »Hiszek egy«, a mi a többi felekezeté is ; 2. a keresztséget is úgy, mint a többi felekezet, az atyának, a fiúnak és a Szentlélek nevében végzik. S jóllehet Krisztust testvérüknek s valóságos embernek mondják, állitva, hogy neki Istenséget nem tulajdonítanak, mégis imádandónak tartják. De ez ekkor nem ember-