Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

I. Fejezet

9 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. Ez volt az oka, liogy Izrael népének egész magán és nyilvános élete szűk keretekben mozgó, patriarchális jellemű, ez az oka, hogy nemcsak kifelé hatni soha képes nem volt, de sőt a kívülről jövő hatás ellen is lehetőleg elzárkózott ; ez az oka. hogy bár a monotheismusnak, a szellemi isten képzetének egyedüli tulajdonosai, mégis a pogányság közepette hódítani, eszméiket terjeszteni sohasem képesek, s ez az alapja annak is, hogy Izrael vallása világvallássá sohasem válhatott, de annál kizáróbb volt s az egyedül üdvözitőség igényével annál inkább kérkedett. A mennyiben mégis a hellén és héber műveltség kölcsönhatásáról szó lehet, arra nézve ki kell emelnünk, hogy ez a kölcsönhatás tulajdonkép csak annyiból állott, hogy a nagy műveltségű, úgyszólván az egész kor tudását egyedül képviselő görögség eszmevilágával a magukét lehetőleg összeegyeztetni s ha lehetséges a fölé helyezni igyekeztek. Itt is megtaláljuk azt a már eddig is minden idegen befolyás érvényesülésével felmerülő jelenséget, hogy míg az egyik tábor aggodalmas gonddal körülsánczolja magát s csak annál inkább elmélyed a kijelentés igazságának s rejtett lényegének búvárlatába, a másik tábor az idegenből beszivárgó világossággal a maga szellemi kincseinek igazi értékét kutatgatja, helyes megítélését, de sajnos, hogy az ügy ártalmára nagy mesterkéltséggel, lelkesedést megölő és elfojtó dialectikus szárazsággal, igyekszik általánosítani. Az is bizonyos, hogy a hellenismus hatása nem teljesen azonos irányú s terjedelmű a palestinai és alexandriai zsidók körében, a minek oka egészen nyilvánvalólag az érintkezés mértékével van összefüggésben. A hellenismus közös vonása azonban itt is, ott is a görög és zsidó szellem lehető összetársítása.

1 A hellenismus fontossága nem nyelvi vagy társadalmi hatásában, hanem abban rejlik, hogy új jövőt készített elő. A zsidó nép hellenizálása nem abban áll, hogy a görög nyelvet eltanulták s mint világnyelvet a közös érintkezésben hasznosították, nem is csak abban, hogy a görög szokásokat elsajátították, hanem abban, hogy míg egyrészt a héber monotheistikus hitet és az 1 Schenkel: Bibellexion. 1871. I. 86.