Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
I. Fejezet
6 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. minden tudománynak és művészetnek hivatott és lelkes ápolói és terjesztői voltak. A Ptolomeusok egy századnál tovább tartott uralkodása a békés hellenizálás korszaka volt. A hellenizálódás általánosabb elterjedését különösen két fontos körülményre vilietjük vissza. Elsőbb is a makedón uralom határtolásával Izraelre nézve is megszűntek a békés munkálkodás nyugalmas évei s a világesemények hullámzása az ö országukat ezentúl folytonosan nemcsak érintette, hanem sokszor küzdelmek és rombolások színhelyévé is tette. Az idegenekkel összeköttetésbe hozó s folyton változó mozgalmasabb és zajosabb életmód a békés, földmíveléssel foglalkozó zsidóságot vállalkozó szellemű kereskedőkké és nyereség után fáradó iparosokká nevelte, a kik nem maradtak meg többé hazájuk szűk határai között, hanem az egész világ kínálkozó előnyeit kihasználni, javukra fordítani igyekeztek. A merev theocratia szabad mozgást nyűgöző korlátait áttörik, mert belátják, hogy ha csak a fenmaradás lehetőségét is nem akarják makacsul koczkára tenni, más népekhez, az idegenekhez idomulniok kell. Hogy így aztán a kölcsönhatásnak szellemet s gondolkozást érintő befolyásától sem maradhattak érintetlenül, nem szorul megokolásra. A hellenizálódás másik oka magában a héber világnézetben rejlik. Izrael népe mindig inkább volt képes a külső hatás befogadására, mint a kifelé való hatás gyakorlására. És ennek oka kiválasztottságának tudata volt. Az isteni szent kinyilatkoztatást magában foglaló törvény olyan fenséges, a melyhez foghatót még a különben méltán büszkélkedő görög szellem sem mutathat fel. A törvény bizonyítéka és biztosítéka Izráel kiválasztottságának, a minek tudata pedig a szent népet még a legszomorúbb viszonyok közt is mindig felemelte, vigasztalta, erősítette és büszkévé tette. E kiválasztottság, a fensőbbség e hite, ez aristocratikus gőgös önhittség a megközelíthetetlenség olyan óriási gátját emelte fel közte és minden más nép között, a melyet lerombolni legfeljebb csak azon az áron lehetett, hogy az idegen teljesen és feltétlenül a theocratikus nemzet testébe olvadjon bele. 1 1 Schürer : Geschichte des jüdischen Volkes im Zeitalter I. Chr. il. Aufl. 1886. 787.
