Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VI. Fejezet

A HELLENISM US ÉS A PHILONISMUS KOSMOGONIÁJA. 35 rendezetlenül. „Mert az önmagából való teljesen rendezetlen, minöségnélküli, élettelen, fajtalan, rendetlen és zűrzavaros volt, de alakulván és elváltozván a vele ellentétesbe, a legjobba, magára ölti a rendet, a minőséget, az életet, a megfelelőséget, (ófioiÓTTjta), az azonosságot, a rendezettséget, összhangot s mindent a mivel csak a jobb eszme rendelkezik." 1 Ebbe a rendezetlen, élettelen, haszontalan, de mindenre képes anyagba hozott tehát életet, rendet az Isten. Ez az élettelen, rendetlen anyag teljesen azonos a platói fxrj ov-val, a viszonylagos semmivel, a létező mellett álló levővel, a miből még minden lehet. így tehát Philo tulajdonkép megszünteti a teremtés képzetét s Istent nem teremtőnek, hanem csak rendezőnek, nem alkotónak, hanem csak alakítónak (Ő7)fH&op7Öc) mondja, mert hiszen az ősanyag nem létét, hanem csakis és csupán kiformáltságát köszöni az Isten közrehatásának, alkotó hatalmának. Hogy ez merev ellenmondás az előbbiekkel, első tekintetre szembeötlik, de Philo rendszerében az ecclecticismus és syncretismus e typikus szövevényében ezen meg sem ütközhetünk. A rendezéssé párolt teremtés már most abból áll, hogy az anyag elemeit a rendező értelmes erő a nekik megfelelő helyre állítja be. „A mindenség gyökerét, a miből a világ keletkezik, bizony négy elem alkotja: föld, víz, levegő, tüz",

2 a mely elemek kellő elhelyezése az örök intelligentiájának hivatása. Az anyag tehát, mint a mely sem önmaga, sem más rendezésére nem képes, tökéletlen, hiányokat szenvedő, ezért nem is lehet jó, mert nélkülözi a jóság feltételét, a saját maga felett való rendelkezést De azért az anyag Philónál is csakúgy, mint Platónál, nem positiv rossz, hanem csak negativ rossz, mint hiánya a jóságnak, azért is szerinte, a mi csak az anyagból lett, tehát minden teremtett és látható dolog tökéletlen, tökéletes egyedül csak az eszményi világ.

3 1 I 9. De mundi opif. 5. §. M. 5. P. 4. v. ö I. 228 De Cherub. 35. §. M. 162. P. 129 III 30 Quis rer div her 26. § M 491 P. 499. A világalkotás módja le van írva I 7-8. De mundi opif. 3—5 §. M. 3 5. P. 3—5. 2 II. 168. De plantatione Noe. 28. § M. 347 P 231. 3 L. II. 51. Quis rerum div. heres sit. 48. §. M. 505. P. 513. v. ö. Zeller i. m. 3*