Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
VI. Fejezet
36 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. Itt aztán Philo ismét óriási ellenmondásba jött nemcsak önmagával s egész rendszerével, de ellenmondást vitt be magába az Isten lényegébe is. Mert ha az Isten, miként előbb állította, valóban semmivel sem állhat viszonyban, hogyan alkothat együtt világot a rossz elvével, az anyaggal ? A ki, mint abstract transeendens lény, semmit sem alkothat, mikép alkothatja épen a materiális világot ? A ki elég teljesen önmagának, miért keres önközlésének közeget? Erezte ezt Philo is. azért mondotta ki elsőbb is, hogy Isten cselekvés nélkül el nem gondolható, azért tette a teremtést tulajdonkép csak rendezéssé, alakítássá, a formák elrendezésévé, a mi által Isten szentségét, tökéletességét, mivelhogy az semmi rossznak sem közvetlen, sem közvetve forrása nem lehet, kivánja menteni s a baj, rossz alapját és okát az anyagban találja fel. S a mint igy ezekben tulajdonkép Platót utánozza, úgy őt követi még abban is, hogy a teremtésnek nevezett rendezést is a világléleknek, a tökéletes és tökéletlen közt levő közvetítő isteni gondolatnak müvéül tekinti. Valóban sehol sem látszik Plato nyoma oly tisztán és világosan, mint Philo philosophiai okoskodásának épen a kosmogoniára vonatkozó képzetein. A tökéletes Isten által alkotott vagy alakított tökéletlen világgal foglalkozván, a rendező intelligentiának mintegy a lelki világba is vet egy pillantást s vizsgálja, mi indította Istent a világ megalkotására és hogyan vitte véghez akaratát. A világ-alakítás alapja és czélja is egyúttal az Isten jósága. 1 Itt nyeri Philo Isten lényegének a cselekvés mellett második totényezöjét a jóságot. Hatalom és jóság képezik tehát az Isten lényegét. A világ alakítása módját illetőleg Philo teljesen platonikus képzetkörben mozogva az emberi cselekvés módjára utal. Bármit akar csinálni az ember, előbb a tervet alkotja meg, már akár csak gondolatban, akár le is rajzolva. Van tehát minden kivitelt megelőzőleg egy tervezet vagy minta, a melyet aztán a megvalósítás már csak mintegy lemásol. így van a világgal is : az eszményi gondolati világ a terv, az érzéki világ 1 8ía ú foûv éiúsi xà [rí] Svia; őu àY^â'ô; *ai tptXôouipoç r (v. III. 166. De mut. nom. 5. §. M. 585. P. 1051. v. ö. I. 8. De mundi opif. 5. §. M. 5. P. 4.
