Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

V. Fejezet

29 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. Ha az Isten ennyire elvont a világtól, ha meghatározhatlan és megismerhetetlen, mit lehet és szabad hát mégis az Istenről mondanunk ? Mert csak alkotunk és kell is róla alkotnunk valamelyes képzetet! Hogyan fejezzük ki ezt a képzetünket? Semmivel össze nem hasonlíthatjuk, semmmivel össze Jiem köthetjük, mert egyedül csak önmagához hasonló és önmagában van.

1 Ezért sem helyhez,

2 sem időhöz kötve nincs, mert ezeknek is az alapja és oka ö maga.

3 Minthogy tehát semmivel sem azonosul, csupán csak megnyilatkozik, azért „megnevezhetlen és kimondhatatlan".

4 S miként Philo mondja, ezen meg sem ütközhetünk: „Van-e abban valami csodálatos, ha a létező (ró ov = Isten) az embernek felfoghatatlan, a mikor a mindenikünkben lakozó értelem (voű;;) is ismeretlen nekünk ? Kicsoda ismeri a lélek lényegét ? Annál természetesebb tehát, hogy az igazi létezőnek semmi istenségéhez méltó nevet nem adhatunk." 5 Ott állunk tehát, a hol tulajdonkép elveszitjük szemünk elöl az Istent. Tagadhatlan, hogy ez még mind a héber theologia légköre, a melyben az Isten fogalmának szentségét, magasztosságát, absolut tökéletességét merev egyoldalúsággal hangsúlyozva transcendenssé teszi, egészen a megismerhetlenségig. Hogy ebben a platonismus is segítségére volt, lehetséges, de hogy a zsidó theologia szellemében megy a végletekig, az bizonyos. Mit mondhatunk tehát az Istenről? Minthogy a nevek csak a teremtett dolgok jelei," semmiféle név nem illetheti, csak azt az egyet lehet tehát róla mondani, hogy létezik : „Az égen 1 fju-qxsT'. xàç àto' aöxou xsíviuv tcavxaaíat;. àXkà xàç àrtb xüiv [ist' o&TOv Sovány III. 229. De somn. 1 M. 631! P. 576. V. ö. III. 163. De mut. nomin. 4. §. M. 582. P. 1048. 2 1. III. 227. De somm. 11. §. M. 630. P. 574. es 575. 3 AYjji/.oopYOî ^ xai ^póvou xal fùp xoö Jtaxpo; aóxou itar^p, JtatYjp oè )(povoü xóafjLoc, Xf]v xiv/]aiv aóxou fsveoiv àitotfrjvaç sxeívoo etc. II. 73. Quod Deus immut. 6. §. M. 277. P 29«. V. ö.' I. 23. De mundi opif. 23. §. M. 16. P. 15. I. 290. De eo, quod deterius potiori insidiari soient. 22. §. M. 207. P. 170. s köv 4 «xaxovó|j.aaxó<; mi a'çipfjxoç III. 228. De somn. I. 11. §. M. 630. P. 575. 4 III. 159. De nom. mutat. 2. §. M. 579. P. 1045. 6 I. 84. Legis alleg. I. 29 §. M. 62. P. 57. III. 159. s köv. De mut. nomin. §. 2-3. M. 580-582. P. 1046—1048.