Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

V. Fejezet

30 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. és földön lévőnek atyja, teremtője, gondviselője pedig valósággal létezik." 1 „Én vagyok a létező, hogy megismervén a létezők és nem létezők különbségét, megtaníttassanak arra, hogy egy névvel sem nevezhetnek engemet úrnak, ha csak nem azzal, hogy: van." 3 Ezek alapján tehát az Isten neve csak a szent tetragammaton Ilivh lehet, a mennyiben ö maga mondotta magáról : kyó) eifu o oív = Ihvh.

3 Természetes, hogy Philo, miután így épen a theismus érdekében hajtván túl a dolgot, eljutott a deismus lejtőjére, miután okoskodása előtt a személyes isten képzete puszta fogalommá csenevészett, melynek hideg, rideg, fagyos légköre szinte megdermesztette, s inetaphysikai transcendentiája szinte elszédítette az embert, maga is érezte, hogy vissza kell térnie. „Philonál magának az istennek absolut volta sem volt megállapodott nézet, a pogány és zsidó világnézet egyesítésének lehetetlensége már ez alapdogmában sem engedte végleges döntésre jutni. A zűrzavar csak annál nagyobb lett, a mikor az Istentől minden concrét létet és életet elvont s olyan áttörhetlen homályba burkolta, hogy a zsidók istenéből nem maradt meg egyéb, mint egy őv, egy [iovác egy êv, œùaiç ázATj, tf-èoç azoioc." i Mennél inkább emeli ki az Isten transcendentiáját, igaz, hogy szentségét, tökéletességét annál inkább érvényre juttatja, de az is igaz, hogy annál nagyobb ellentétbe jut a teremtett és fentartott világgal s annál égetőbbé válik a kérdés, hogy e merőben transcendens és a képzelhetetlenségig tiszta bár, de alaktalanságában csaknem megsemmisülő Istennek van-e egyáltalán valami jelentősége arra a tapasztalati világra s az abban élő értelmes és értelemnélküli teremtményekre, a melyekkel az eddigiek alapján semminemű kölcsönhatásban vagy vonatkozásban nem állott ? Mert eddigelé az Istennek a világra s az emberre nézve semmi jelentősége nincs. Bámuljuk nagyságát, 1 II. 72. Quod Deus immut. 6. §. M. 277. P. 298. 2 IV. 130. De vita Moyses I. §. 24. M. 92. P. 614. 3 TEtpa-fpájAjiaTov Bs xb övo[j.á tpYjocv ó ftsoXd'foc elvai IV. 209. De vita Moyses III. 11. §. M. 152. P. 670. v. ö. III. 263. De somn. I. 39. §. M. 655. P. 599. 4 Klasen i. m. 65. 1.