Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
IV. Fejezet
24 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. annak kimutatására, hogy a héber monotheistikus világnézet az egész emberiség szellem világának a koronája. Igen helyesen jegyzi meg Renan: „Philo iratainak megbecsülhetetlen értéke az. hogy kitüntetik a gondolatokat, melyek Jézus életében a vallás nagy kérdéseivel foglalkozó lelkekben forrongtak". 1 Messze jövőre hatásának alapja tehát nem a tartalmi eredetiség, mert ö merőben iskolabölcsész a szó legközönségesebb értelmében, hanem az, hogy kora egész gondolatvilágának szorgalmas feldolgozása közben igen sok anyagot adott a mások mélyebb gondolkodásának is, különösen pedig, hogy minden szempontból közszükséget elégített ki, mert, a mi után a görög bölcsészet törekedett, a mire a héber theologia az Isten szentségének megóvása érdekében vágyott, a természeti és a mennyei, a teremtményi és a teremtő, a gyarló és a szent elemeket a minden teremtményinek ősképéül szolgáló közvetítő lógósban kiegyenlítette. Maga a logos is nemcsak a görög philosophiában, hanem a héber theologiában is teljesen elő volt készítve, sőt ki volt fejtve. Philo itt sem tett egyebet, mint a készet alkalmazta s a rá irányuló ellentétes jellemű speculatiókat kiegyenlítette. E kiegyenlítés alkalmas eszközéül kínálkozott az allegorikus írásmagyarázat, mint a melylyel minden ellentét élét letördelhette, minden ellenmondást elsimíthatott. Ezzel ki lehetett mutatni, hogy minden bölcseség csakugyan az ó-testámentomban gyökerezik, mert hiszen a héber theokratia minden nagy alakja is nem puszta történeti személyiség, hanem és még inkább valamely nagy eszmének vagy lelki állapotnak a megtestesítője. Hogy e müveletek közben nála a héber vallásos képzetkörök tisztasága sokat szenvedett, természetes. Kezében az isteneszme igazán transcendenssé, sőt abstract monassá, csaknem puszta képzetté válik és mégis a stoa panlogismusa sehol sem uralkodik jobban, mint az ő tanrendszerében. Felveszi az anyag rosszaságát s ebből az Isten és világ közt oly platonikus ürt teremt, a melyet kitölteni még a középerőkkel is csaknem lehetetlen. Összes munkássága is úgy egészében, mint egyes részeiben az eccleticus rendszerek ziláltságát mutatja, sőt maga Philo 1 Jézus élete 61.
