Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

II. Fejezet

14 A HELLENISMUS ÉS A PHIL0N1SMUS KOSMOGONIÁJA. aztán különösen Júdás és Aristobulos (a kit görög kedvelőnek, philhellének neveztek), de még inkább Alexander Janai (104—7S Kr. e.) alatt a görög szellem a zsidóság körében a Ptolomeusok korára emlékeztető eredményekkel terjedt. Ehhez járult még az idegen zsoldosoknak a nemzeti közszellem romlottságára való közvetlen hatása, a mi csak siettette a római kor bekövetkezését, s a Herodesek uralmát, a kik a buzgó theocratikus iránynak nemzeti és vallási törekvését nemhogy elősegítették volna, hanem a hatalom megtarthatása érdekében minden módon gátolták és megbénítani törekedtek.

1 De épen ezek a kedvező+len viszonyok és ellenséges áramlatok hívták életre Izráel életfájának egyik legjentösebb termékét, az írástudók rabbinistikus theologiáját, a mely hivatásának azt tartotta, hogy a törvény igaz értelmének, alkalmazásának, megengedhetőségének körülményeit casuistikusan és elvileg vizsgálja, magyarázza és másokkal is közölje. Már Jeremiás korában (621) voltak írástudók (soferim), de testületük renddé csak II. Antiochus alatt vált 444-ben, a ki adómenteséget adott nekik. Kézimunkával nem foglalkozhattak, hanem az volt a kötelességük, hogy „az előbbi nemzedékek bölcseségót kutassák, a próféták beszédeit értelmezzék, hires emberek elbeszéléseit megőrizzék, a hasonlatok egyes részeibe behassanak s a homályos mondások értelmét megvilágosítsák s esetleges talányos megjegyzéseit megoldják : szükséges, hogy az írástudó az emberek jó és rossz oldalainak megismerése végett az udvarnál ismerős és idegen országokban utazott legyen, de főfeladata, hogy hivatásában kegyes érzülettel maradjon meg".

3 Az ő munkásságukban a magyarázat (midras) lévén legfőbb érdek, működésük körét és eredményét midrastikus theologiának is lehetne mondani. Hivatásuk hármas : 1. törvényadás, tehát theoretikai megállapítása (misna = corpus juris, chalachoth), a rendeleteknek, melyeket mindig a közös ülésben hoztak, azért mai nyelven döntvényeknek lehetne mondani ; 2. ítélkezés, a miből aztán haggada, vagyis a törvénynek története és ethikája alapján való alkalmazása származott ; 3. a tanítás. A törvényszolgáltatásra nézve két forrásuk volt, ú. m. az írott törvény, 1 Hausrath i. m. I. 63. s Stade i. m. II. 293.