Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

II. Fejezet

9 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. mely az élet minden terén hódító nyomokat hagyott hátra 8 az állami, városi, hivatalos és magánélet minden mozzanatában, a jogviszonyok alakulásában, ruházkodásban, viselkedésben, gondolkodásban, a tudomány és művészet minden ágában, szóval a mindennapi élet egészében felismerhető volt s mindenre a görög szellem pecsétjét ütötte. Miként említettük, a hellenismus diadalmas előnyomulásának legfőbb gátja a törvény volt, a melyet nemcsak a zsidók, hanem az idegen uralkodók is nagy becsületben és tiszteletben tartottak. S ha Izráel az idegen szellem öntudatlan befogadásával mégis épen a törvény tekintélyén ütött csorbát, annak nem csekély tényezője az uralkodók kíméletes, figyelmes bánásmódja volt. Mihelyt a szelíd uralom megszűnt, a graecomania mámoros álmából Izrael népe is felébredt és a visszahatás teljes erejével kitört. A rendszer változása az uralkodóház változásával volt összefüggésben. V. Ptolomeus Epiphanessel (204—181 Kr. e.) a Seleucidák kezére került Palestina is, a hol a zsidóság ősi szellemének hanyatlását, megromlását mi sem mutatja jobban, minthogy a szent főpapi hivatalt némely gonosz lelkíí ember nem átallotta a pogány uralkodótól pénzen venni meg. Jáson és Benjamin (Menelaos) a két kúfár aztán összeveszett a konczon, a mi IV. Antiochus Epiphanes (176—164 Kr. e.) személyes beavatkozását vonta maga után. Antiochus pedig nemcsak a főpapok kedvéért tette meg az utat Jeruzsálembe, hanem egyéb tervei is voltak. Uralkodói czéljául azt tűzte ki, hogy egész birodalmában egységessé teszi a kultust és hogy családját mennél nagyobb gazdagságra és fényre emeli. E terveit most Jeruzsálemben is meg akarta valósítani s Apolloniust a mit sem sejtő város lerombolására utasítja. Ez „eltávolít mindent, a mi a zsidóságot vallás dolgában megkülönböztette ; ez volt a király akarata. Eltörli a mózesi szertartást, eltiltja a szombat ünneplését és a köriilmetélkedés ritusát, a toráhnak összes kéziratait elkoboztatja és megégetteti. A megszentségtelenített és részben lerombolt templomban pogány szertartást végeznek és az égő áldozat nagy oltára fölé Jupiter Capitolinusnak emelnek egy kis oltárt, a melyen az első áldozás 168 Kiszlev hó 25-ik napján megy végbe. A vidéki városokban is pogány oltárok emelkednek és a zsidók halálos fenyegetéssel kényszeríttetnek nyilvánosan imádni