Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
49 hittételek s ezekhez csatolt meggyőződés ellen, melyek a lelkiismeretre tartoznak, és az Isten igéjéhez ragaszkodás miatt, tudomány és meggyőződés szellemi fegyverei helyett testi veréssel, fenyegetéssel, ijesztgetéssel, téritvények aláírásának sürgetésével, sőt kényszerítésével, a prédikátori vagy tanítói hivataltól eltiltással, súlyos bilincsekkel, föld- reteritéssel, vonszolással, nehéz törökvasakkal, börtönnel, kényszermunkával, különféle kínzással, tömlöczkészitéssel éheztetéssel, szomjúhoztatással, hittőlszakadásra édesgetéssel, majd erőltetéssel, az uj katholikusok hitformájára felesküvés kicsikarásával, csuffátevéssel s gályával felelni? .. A pozsonyi vértörvényszék bíboros tagjai pedig, miként látni fogjuk, igy cselekedtek. — E rémkorszakbeli állapotára, a magyar protestántizmusnak méltán alkalmazhatók a Jelenések könyvének ezen szavai: „látám egy oltár alatt azoknak lelkeket, kik megölettettek vala az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet oltalmaznak vala. Kiáltnak vala pedig nagy szóval, mondván : Uram! ki szent és igaz vagy! meddig nem tészesz Ítéletet és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik laknak a földön ? Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodnának, mig beteljesedik az ő szolgatársaiknak és atyjokfiainak számok, kiknek meg kell öletniek, mint ők is megölettek.“ (Jelen. 6. 9—11.) Ha lesz valaha az ítélet napján az örök igazságu biró itelőszéke elébe terjesztve emberi elme által fel nem ölelhető sorozata az elkövetett bűntényeknek; a jezsuitizmussal szövetkezett pápaságnak és a jezsuiták uszolyhordozójává szegődött magyar klérusnak bünlajstroma bizonyosan olyan lesz!
