Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
28 csátották; a fogságban tartott férfiakra pedig az érsek udvarán azt az Ítéletet mondták ki, hogy minden pozsonyi evangélikus lakos az Ő Felsége elleni hűtlenségben bűnösnek találtatott és az rájok is bizonyult és azért életüket és vagyonukat vesztik ; egyszersmind a templomokat és iskolákat át kell engedniük a római katholikusoknak. — Erre a 39 polgár és Titius Dávid lelkész és esperes bebörtönöz- tettek; Titiusnak létrán kellett felmenni egy igen kényelmetlen szobába, hol kemény bánásmódban részesült s csak szeptember 13-án nyerte vissza szabadságát. Húsz hétig tartott fogságában gyakran halálos ítélettel rettentetett. Kollonics kamara elnök nem engedte többé Pozsonyba visszatérni, hanem Lövőre, onnan pedig hazájába Sziléziába kellett mennie, hol Wohlauban esperessé lett. Könyveit elkobozta a királyi ügyész. Titius Wohlauban végezte be sok zaklatással, fogsággal terhes életéti 679. junius 16-án. Titiusról, Liebergott János naplója ezeket Írja: Titius született Sziléziában, Pozsonyba ment lelkészül 1654-ben, az Eckhardt Bertalan helyére s itt későbben, nevezetesen 1658-ik február 18-án néhai Heuchelin György János özvegyével kelt egybe. Az 1666-ik évi ápril 21-én egy haszontalan, gonosz ember, az evangélikus templomban, nagycsütörtök előtti délutáni istenitiszteleten ezt a sérelmet követte rajta el: midőn Titius lelkész a szószéken volt és a szereztetés igéit olvasta fel és ezekhez a szókhoz ért: vegyétek, egyétek és igyatok ebből mindnyájan, — erre azt mondta az az elvetemedett silány ember: mivel te elég húst ettél már és ittál is: egyél már egyszer halat is! E szavak közben elővett ama hitvány ember egy nagy halat, melyet már magánál tartott és a lelkész felé dobta, a szószékbe ; de szerencsére, nem találta őt el. Erre megfogták ama gonosz embert és a fekete szobába tették. Titiusnak két irodalmi müve ismeretes.
