Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
26 ronczi Szelepcsényi György, esztergomi érsek és Magyarország helytartója, ki Pázmán Péter költségén tanult Nagy-Szombatban és Rómában. Nem kis mértékben szívta be pártfogója elveit és szellemét, mennyiben csak saját érseki kerületében 65 ezer protestánst téritett erőszakosan a római katholikus egyházba négy év alatt 1670-től 1674-ig. A törvényszék többi tagjai valának: 2. Széchenyi György, kalocsai érsek és agyőri püspökség helytartója; 3. Erdődi Pálffi Tamás, nyitrai püspök és kanczellár; 4. KoMonies Leopold, bécsújhelyi püspök; 5. Sennyei István, veszprémi püspök; 6. Gubasóczi János, pécsi püspök; 7. Balog István és 8. Korompai János, a nagy-szombati káptalan tagjai; továbbá: 9. Kerekes Menyhért, 10. Vályi Mihály és 11. Török György, kik a törvényszéki asztalnál jobb felől ültek s mindnyájan egyházi férfiak valának; balfelől pedig a világiak foglaltak helyet következő rendben: 12. Gróf Forgács Ádám, kincstárnok; 13. Gróf Eszterházi Pál, 14. Erdődi Gróf Pálffi Miklós, pozsonyi főispán; 15. Majtényi János, királyi személynök és Majiáth Miklós, királyi ügyvéd nevében és személyében: 16. Horváth György, mint közvádló; végül 17. Lapsánszki János, az esztergomi érsek titoknoka, törvényszéki jegyző volt. Ezen kívül ott ültek még: Gróf Pálffi Antal Pál, 19. Zichi István, 20. Martinius János, 21. Gróf Erdődi György, 22. Gróf IIlésházi György, ki azelőtt lutheránus volt; 23. Szente Bálint, 24. Móricz István, 25. Mednyánszki János, 26. Pesti András, 27. Trsztyánszki György, 28. Fodroczki Péter, 29. Czobor Ádám, 30. Balassa Bálint, 31. Orbán Pál és 32. Berényi György, összesen harminczketten, kik a legutolsónak kivételével, ki protestáns volt, — egytől-egyig mindnyájan római katolikusok valának.
