Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

21

is. Hazánkban az üldözés rendszeres vezetésére egy vértörvényszék alakult, mely Pozsonyban székelt. Ennek ítélete ellen azon szomorú időkben sikertelen volt minden felebbezés; holott hazánkban, nem úgy, mint némely más országokban, fejedelmi kegy, octroyrozás, vagy edik- tum által, hanem fegyvertényekre következett b é k e k ö- tések alapján, államjogilag volt biztosítva s ünnepélyes királyi esküvel szentesítve a protestánsok szabad vallásgyakorlata. A pozsonyi vértörvényszék létrejövetele épen ezért kellőleg nem igazolható; eljárása menthetetlen, sőt annak tagjainak, kettő, vagy három kivételével, — honfiúi jellemére sötét homályt von azon megfoghatatlan maguk- viselete, hogy a zaklatott haza e szomorú korszakában a minden szabadságot elgázoló korlátlan hatalomnak, mely előtt semmi szent nincs, anyagi haszonért, hiú csillogásért, földi mulékony előnyökért szolgálatába vakeszközül szegődtek a szabadság utolsó védbástyájának, a magyar protestáns egyházalkotmánynak lerombolására, holott mint római katholikus irók is elismerik és bevallják, midőn a magyar korona Bécstől kezdett függeni: az isteni gondviselés az annyi veszélyekben megedzett uj vallást, tudniillik a protestántizmust rendelte védpaizsul alkotmányunk mellé; mit a történelem is igazol 1526-tól fogva 1604-ig és 1604-től fogva 1860-ig, az 1859. szeptember 1-sői császári nyiltparancsnak 1860. május 15-én történt visszahúzásáig. A vértörvényszék tagjai nem irtóztak a már különben is tetemes áldozatok számát még több ártatlanokkal szaporitni s nem riadtak vissza kezeiknek honfitársaik üldözésére felemelésétől, sőt nem borzadtak mind a honszerelmet, mind a keresztyén vallás szellemét, a szelídséget, a szeretetet, méltányosságot megöletni szivökben a felekezeti vakbuzgalomból eredő olthatlan gyűlölet és vérszomj által! Fásult volt a szív, érzéketlen a lélek, tág a lelkiismeret! Méltán mondhat-